Methodozni csatornán?!
Sokan azt gondolhatják a fenti cím olvasása közben, hogy a method kosárral történő horgászat csakis állóvízen lehet eredményes, pedig nem! A megfelelő eszközök használatával és egy jó taktikával a csatornahorgászataink alkalmával is szép halakat terelhetünk így a szákunkba.
Ez az év számomra a pelletek éve, egész pontosan a hallisztből készült mikropelleteké, amelyeket etetőkosárba tömve használok fel. A sokféle hallisztből készült mikropellet közül is kiemelkedik számomra a fekete színű halibutos változat, ami halolajokban és aminosavakban igen gazdag, a fehérjéről nem is beszélve. Megpróbálom elkezdeni a felismerésem történetét az elején, hogy mindenki megértse, milyen kincs is van a kezünkben. Horgászbolt tulajdonosként sok emberrel beszélgetek nap, mint nap a horgászatról, etetőanyagokról, csalikról. Rengeteg tapasztalat cserél gazdát ilyenkor, de ami még ettől is fontosabb, hogy ezek egy ponton, azaz a fejemben összegződnek, és sokszor meglepő egyezések tűnnek fel. A statisztika pedig nem hazudik! Korábban is használtam Method Boxot, vagy csak az általam bekevert halas mikropelleteket a feederezéseim során - így nem volt meglepő, hogy eredményes csalogatóanyag -, azonban ezen tapasztalataim kizárólag tavakra korlátozódtak és itt jött el az a pillanat, ahol áttörés történt. Az idén tavasszal az egyik vevőm mesélte el a tapasztalatait, amelyek szebb pontyokról szóltak a közeli Keleti-főcsatornából, ezeket a pontyokat a kosarába töltött 2mm-es halibutos mikropellettel fogta. Ez volt az a pont, amikor is komolyabban kezdett foglalkoztatni a dolog, mivel ez egy mesterségesen épített víz, azonban jellegét és halállományát tekintve pont olyan, mint bármelyik kisebb vízhozamú folyónk.
Ezúttal 4 mm-es halibutpellettel próbálkoztam, aminek az volt a fő oka,
hogy ezt a méretet az ott tanyázó kisebb bodorkák biztosan nem fogják megtámadni.
Ezek a halak sosem találkoztak még ilyen csalogatókkal, tehát meg sem szokhatták annak ízét, vagy nem is tapasztalhatták e tápanyagokban rendkívül gazdag elemózsia élettani hatásait. Az már csak fokozta az érdeklődésemet, hogy miért is olyan eredményes ez egy olyan vízben, ahol hemzsegnek a törpeharcsák! Az információk ezután sorra érkeztek és mások is jó tapasztalatokról számoltak be a kisméretű halibut mikropelletek kosárba töltésével kapcsolatban. Egy olyan csalogatóanyag, amely a legtöbb tavon, de még a ritkábban lakott Keleti-főcsatornán is be tudja hozni a pontyokat, azért megér egy misét, így nem is volt kérdés, hogy nekem is ki kell próbálnom azt a Keletin. Az első próbálkozásom alkalmával két egymástól eltérő kosártípussal próbálkoztam a folyóvízen, így szerezve értékes tapasztalatokat a további alkalmakhoz. Ezen a horgászaton egyértelműen bebizonyosodott, hogy sem a hagyományos bordás,- vagy pelletkosarak, de még a normál method kosarak sem lesznek erre a célra a legalkalmasabbak. A folyóvízi feederhorgászathoz azok a típusok a legalkalmasabbak, amelyeknek oldalperemük van, így ezáltal nem rátömünk, hanem beletömünk, és pont ez a lényege a dolognak, mert ettől lesz alkalmas és egyben hatásos is. A zárt peremnek köszönhetően a bele töltött etetőanyag vagy a pelletszemek nem tudnak elmosódni, míg egy nyitott kosár esetében a folyó víz hatására egyre csak kopik az a koncentrált falat a csalival együtt, ami a methodozás lényegét adná. A megoldás tehát a magasított peremmel ellátott kosarakban rejlik, mert ezekben egyben tud maradni az egy falatnyi etetőanyag és csali akár hosszabb időn keresztül is.
A zártabb, oldal peremmel ellátott kosarak egyaránt alkalmasak
a mélyvizű tavak és a csatornák horgászatához is.
Mivel folyóvizen horgászunk, ezért a nehezebb kosarakat szükséges alkalmaznunk,
hogy a víz nyomása ne tudja elmozdítani őket.
A horgászatra egyébként egy 360 centiméter hosszú 30-100 gramm dobósúlyú feederbotot vittem magammal, amin egy 60-as méretű masszív fémházas orsó került. Az orsó dobjára 0,30-as vastagságú süllyedő zsinórt csévéltem fel, sőt kötöttem a végébe egy 0,18-as fonott előtétzsinórt is. Ennek a durvának mondható kombinációnak az volt az oka, hogy itt nehéz, akadókkal, náddal-hínárral gazdagon benőtt terepen kell horgászni, ahova ha beugrik a megakasztott hal, onnan bizony nem jön ki a szerelékkel együtt. A fonott dobóelőke, vagy ez esetben nevezzem inkább előtét zsinórnak, mint egy éles penge úgy vágja az esetlegesen útjába kerülő hínárt, így segítve bennünket a fárasztás során. A fonott zsinórom végére egy forgókapocs került, amelybe egy előre általam összeszerelt method kosaras szereléket kapcsoltam bele. Ezt a szereléket egy leadcore zsinórból készítettem el, erre fűztem fel a peremes method kosarat, alá került egy nagy lyukú gumigyöngy és a végébe pedig egy 6-os méretű forgót kötöttem. Egy kis magyarázattal próbálok szolgálni a leadcore zsinór kapcsán, ez ugyanis mint tudjuk egy viszonylag vastag fonott zsinór, amelynek a belsejében ólom található, így az tökéletesen a fenékhez tapad nem zavarva az óvatosabb halakat. Ebből kiindulva döntöttem úgy, hogy leadcore zsinórt használok fel a szerelékemhez, azonban nem kívántam egy egész tekercset megbontani, így egy előre szerelt bojlis szereléket alakítottam át erre a célra. Az ilyen természetes, vagy majdnem természetes vizeken a szerelék minden elemére fokozottan figyeljünk, ugyanis ezek a halak sokkal félénkebbek, mint egy olyan vízen, ahol megfogták már őket párszor és tudják, hogy ez nem jelent akkora veszélyt rájuk nézve.
Nincs finomkodás! A 0,30-as süllyedő főzsinór, 0,18-as fonott előtéttel,
amivel jó esélyünk van a nagyobb halak megfogására is.
Fő az egyszerűség! A kész leadcore szereléket elvágtam, lehúztam róla a rajta lévő apróságokat,
és egy fűzőtű segítségével -mivel kicsi a lyuk-már rá is helyeztem a kosaramat.
Ez alá ment egy szilikon gumihüvely és egy egyszerű kötéssel egy forgó, amibe csak belehurkolom az előkét.
A puding próbája az evés, ezért szeretném elmesélni a horgászatom történetét, amelyet a fenti technikával ejtettem meg és melynek sikere tanulságul szolgálhat mindenki számára. A horgászatomra kora délután érkeztem a Keleti-főcsatorna partjára, úgy terveztem, hogy estig maradok, mert inkább a későbbi időpontban bíztam. A kipakolás gyorsan ment, mivel nem sok holmival érkeztem, egy láda a feederkarral és oldaltálcával, egy pontymatrac, egy merítő és egy vödör, amiben elfértek a csalik és az etetőpellet, valamint az apróholmik is a szerelékemhez. Szerintem az érkezésem után tíz perccel már kész is voltam mindennel, így a pelletek beáztatásával is, hiszen a 4mm-es halibut pelletek áztatási ideje kereken 4 perc volt.
Bevetésre várva.
Mivel a víz igen letisztultnak tűnt és csak minimális uszadék volt jelen rajta, ezért a túlparti nádöblöket vettem célba, amelyből több is elérhető távolságban volt. Itt fontos megjegyeznem, hogy szándékosan nem etettem egyik helyre sem, ennek pedig az volt az oka, hogy nem akartam csobogni feleslegesen, így egyszerűen felcsalizatm a horgomat egy 8 mm-es mangó-banán wafterrel és a kosár megtömése után már repült is a kiszemelt helyre. Az ilyen kis nádöbölbe való bedobáskor az a jó, ha szinte ütközésig tudjuk bejuttatni a kosarunkat, mert a nádfal alatt sok helyen ki van fürödve, az így kialakult padmalyok pedig sok halat tartanak. A horgászat szisztémája az volt, hogy bedobtam a szereléket egy kiszemelt helyre, azután ültem és vártam a kapást türelmesen, ami bő egy órát is jelentett, ha nem volt kapás, akkor kitekertem és egy másik helyre dobtam vissza.
Csak egyszerűen a szemközti nádas, sásos rész elé horgásztam.
Ahogy telt-múlt az idő és mentünk bele a késő délutánba, elkezdett élni a víz, itt is-ott is fordulások voltak láthatók a felszínen, amelyek bizakodásra adtak okot, és egyszer csak megtörtént az, amire vártam! Elemi erővel görbült el a botom spicce, amire határozottan bevágtam, de ezzel a mozdulattal és a keményre állított fékkel rögtön megpróbáltam ki is fordítani onnan a halat, ami sikerült is. Ezután is kemény fékkel próbáltam terelni a halat, így elkerülve a félő akadós terepet, ennek a kemény bánásmódnak köszönhetően pár perc alatt sikerült megszákolnom egy sötét színű, öt kiló körüli sodrófa nyurgát. Mit is mondhat ilyenkor az ember?! A fárasztás friss élményétől, adrenalintól ittasan engedtem útjára a pontyot, majd újra csaliztam és máris egy tőlem távolabb lévő pontot céloztam meg, ahol a sás és a nád találkozásánál kialakult kis öböl volt.
Gyönyörű nyurga a Keleti-főcsatornából.
Bevallom őszintén nem bíztam benne, hogy aznap még egy halat foghatok, azonban nem így történt. Jó régóta ücsörögtem már a bot végénél, amikor elgörbült a spiccem, de azzal a lendülettel ki is egyenesedett, természetesen ráemeltem a botra, bár azt hittem, hogy nem lesz rajta semmi sem, de visszarúgott valami. Ez a hal nem volt túlságosan nagy, azonban mégis ékes bizonyítéka a technikám helyességének, így boldogan fektettem a matracomra a két kiló körüli pontyocskát.
A nap második hala ez a pocakos ponty volt.
Azt mondják, hogy nyerésben kell abbahagyni, ezért ezután már nem is dobtam vissza a szerelékemet. Ha valaki kedvet kap a csatornahorgászathoz, annak ajánlom ezt a módszert, mert ha valami egy törpeharcsáktól hemzsegő vízen is ilyen eredményes tud lenni, az bizony megér egy misét.
Írta: Kálló Kornél
