Tapogassunk feederrel!
A párás hajnalok illata, a felkelő nap első sugarai, vagy éppen a vízparti madarak csicsergése mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy az arra nyitott ember kivágyjon a szabadba a hosszú pihenő után. Nem kell mindig sok halat fogni, néha elég az is, ha összepiszkoljuk magunkat és csak kissé halszagú a kezünk. Persze ahhoz, hogy egy eredményes horgásznapon legyünk túl, a halaknak is partnereknek kell lenniük, s bizony ez nem mindig van így!
Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz halat fogni feederbottal, de más technikával is. Egy-egy ilyen helyzetre mindig nehéz reagálni, azonban a legtöbb esetben van megoldás a halfogásra, csak meg kell találni azt. Több írásomban is tettem már említést a mozgatott csaliról a feederbotos horgászatban, most ezt a technikát próbálom minél érthetőbben elmagyarázni mindenki számára. A finomszerelékes feeder technika alapvető ismérve a hosszú monofil zsinórból kötött előke. Az ilyen szerelékem elemei a következőkből állnak: főzsinór, kis gubancgátló csövecske, gumiütköző, kisméretű forgó, erőgumi, valamint a minimum 50 cm hosszú horogelőke. Az előbb említett alkotóelemekből pedig a következőképpen áll össze a szerelékem: a főzsinórra felhúzom a gubancgátló csövet, majd a zsinór végére egy egyszerű clinch kötéssel felkötöm a forgót, a forgó másik végébe kötöm az erőgumit, amit körülbelül 10 centi hosszúra hagyok és a végére egy egyszerű fület kötök, amibe csak bele kell hurkolnom az előkét. Az így kapott szerelékkel már csak annyi dolgom van, hogy a körülményeknek legmegfelelőbb etetőkosarat felkapcsoljam a gubancgátló csövecske kapcsába és máris kezdődhet a horgászat!
A szerelék egy egyszerű, kisméretű gubancgátló csőből, egy gumiütközőből,
egy kisméretű forgóból és az erőgumiból áll, melynek végébe belehurkoljuk az előkét.
A szerelékem alkotóelemei, amelyeken évek óta nem vagyok hajlandó változtatni, annyira meg vagyok elégedve velük!
A Tubertini forgók és forgókapcsok rendkívül jó minőségű termékek,
ezért bátran használhatja mindenki az aprótól egészen a nagyobb méretekig!
Ez a szerelék, ha jobban megnézzük, valamint elvonatkoztatunk az etetőkosártól, akkor gyakorlatilag teljesen megegyezik egy általánosságban használatos ragadozóhalas szerelékkel, amellyel horgászhatunk letett bottal és mozgatva-tapogatva is! És itt el is érkeztem egy olyan ponthoz, amelyet érdemes jól kivesézni. A feederezésben általánosságban a fenéken nyugvó csalival várjuk az arra tévedő halakat, de van ettől eltérő csali felkínálási módszer is, nem is egy! Például rögtön ilyen, ha meglebegtetjük a horgunkat valamivel, így az teljes hosszában függőlegesen fog elhelyezkedni a vízoszlop valamely rétegében. Ez már ugyan nem a fenék, de még mindig álló csaliról beszélhetünk. Ha vízközt horgászunk feederbottal és hosszú előkével, akkor folyamatosan dobálva a süllyedő csalinkra csaphatnak le a halak, ami már mozgó csali, egészen pontosan az vertikális mozgást végez. Tudunk azonban még ettől is eltérőbb csali mozgatást végezni, ami már nem vertikális, hanem horizontális mozgás. Ennek technikája, hogy a megtöltött etetőkosárral rendesen dobjunk be, majd azt követően, ha pár percen belül nincs kapásunk, akkor tekerjünk bele az orsónkba egy-két hajtókar fordulatnyit. Ha így teszünk, akkor a fenéken nyugvó csalink felpattan onnan és oldalra a húzás irányába vándorol. Ez a hirtelen megmozduló csali sokszor csodákra képes, mert az addig az etetésünkön ólálkodó, de nem táplálkozó halakat is képes a horogra csalni. A kapás legtöbbször hirtelen jön, de olyan is előfordul, hogy csak ránehezedést érzünk a boton. Az efféle mozgatást a bedobás helyétől kétszer- háromszor is elvégezhetjük egy perces szünetekkel.
Még ez a kisebb keszeg is úgy rontott rá a fellibenő gilisztára, mintha valami ragadozóhal lett volna!
Nekem az a tapasztalatom, hogy a kárászok-keszegek nehezen tudnak ellenállni ennek a felpattanó csalinak, de tavasszal pontyra is igen jól tud működni. Ezt a módszert azonban kissé tovább is fejlesztettem már! Ha ezt nem a fentebb leírt módon végezzük el, tehát nem a botvillán nyugvó bottal és csak az orsótekeréssel, hanem a bot megemelésével, akkor a horgunk és ez által a csalink sokkal nagyobbat tud ugrani a fenéken. Ez utóbbi már kifejezetten tapogatásnak minősül. Ha ezt próbálgatjuk, akkor érdemes odafigyelni az etetőkosarunk súlyára is, és azt a lehető legkisebb méretben megválasztani, mert így az nem ragad bele annyira az iszapba, ami által könnyebb mozgatni. Ha próbálkozunk ezzel a technikával, akkor érdemes odafigyelni az előke vastagságára és hosszára is. A túl vastag előke már kevésbé alkalmas arra, hogy fel-fellibbenjen, viszont az is igaz, hogy az előke hosszának növelésével jobb mozgást tudunk előidézni a fenéken. Nagy élmény a horgásznak, amikor a megmozdított csalira rögtön odavág egy hal az etetésen, vagy a körül.
A hideg évszakokban is lehet szebb példányokat zsákmányolni a megfelelő technikával
Sajnos egyre ritkábban találkozom vörösszárnyú keszeggel, ez egy szép példány volt.
Egyébként a fentebb már említett halakon kívül többször fogtam már ragadozóhalakat is, így süllőt, sügeret és kisebb csukát. Nem is olyan régen a Hajdúsági Feeder Bajnokság egyik fordulójában sikerült ezzel a módszerrel egy szebb, olyan két kiló körüli süllőt fognom, amivel megerősítettem a szektorgyőzelmemet, ami által a bajnoki címet is sikerült elhódítani. Emlékszem, akkor a folyamatos kapások után egyszer csak teljesen elcsendült minden. Dobtam-dobtam, de semmi! Ekkor már gondoltam, hogy valami jobb hal tévedhetett oda az etetésre, de hiába próbáltam csonticsokorral, vagy kukoricával csalizni, nem kellett a „pontynak”. Aztán amikor megmozdítottam a csalimat, egyből odavágott neki, a fárasztás közben pedig már éreztem, hogy ez nem ponty, mert nagyon rázta a fejét. Rövid fárasztás után aztán feljött előttem a szép süllő, én meg azon nyomban alátoltam a merítőmet, nehogy kipattanjon belőle az aprócska horog. Érdemes tehát próbálgatni ezt a technikát, mert vannak pillanatok, amikor nagyon eredményes tud lenni a megmozdított csali, arról nem is beszélve, hogy sok bónuszhalhoz juthatunk általa hozzá.
Írta és fényképezte: Kálló Kornél
