A dupla dobás, avagy egy etetési stratégia feederre!
Az intenzíven telepített tavakon feederbottal horgászva gyakorta tapasztaljuk, hogy az alapozó etetés után megindulnak a pontyok, aztán valamivel később egyszerűen leáll az addigi intenzív halfogás. Ennek oka és a megoldása is megér egy misét, mert ha ennek birtokába kerül valaki, akkor a pontyos versenyeken bizton jó eredményre számíthat.
A versenyhorgászokat az átlagos horgászoktól az is megkülönbözteti, hogy mi nem csak kizárólag a halfogás öröméért horgászunk, bennünket hajt a győzni akarás, az, hogy a versenytársaktól többet fogjunk, ehhez viszont legtöbbször nagyon sokat kell fogni. Ha valaki győzni akar, akkor valami újat kell kitalálnia, amivel még a legóvatosabb halak eszén is túl tud járni, így jönnek elő azok az ötletek, amelyek később a titkos varázsdobozból kibújva a hétköznapokban is eredményre vezethetik a horgászokat. Sokszor belefutottam már abba a hibába, hogy egy nagy halsűrűségű, pontyos tavon nem akartam, vagy nem tudtam eleget etetni és ezért a halaim rövid idő múltán tovább is álltak! Egy dolgot fontos megérteni annak, aki kedveli a nagyhalas feeder technikákat, ahol sok a hal ott sokat is kell etetni nekik. A felmelegedő, vagy már felmelegedett vizekben szinte nem tudunk annyit etetni, amennyi elegendő lehetne. A nevesebb feederversenyeken kizárólag etetőkosárral lehet etetni, ami nagyban megnehezíti számunkra a nagyobb mennyiség bejuttatását, mert azért lássuk be egy csúzlival, vagy akár egy spombbal jóval gyorsabban lehetne sokat bejuttatni.
Bár etetőrakétával egyszerűen és gyorsan lehet etetni a hétköznapi horgászataink során,
a feeder versenyeken nem vehetjük igénybe, mivel csak etetőkosárral lehet etetni.
Mivel a szabályok csak ezt az etetési módot engedélyezik, mármint az etetőkosarast, ezért e szerint kell cselekednünk is, de jó hír, hogy azért van megoldás erre is. Az etetőkosárral történő etetésnek van egy óriási előnye a többi módszerrel ellentétben, az pedig nem más, mint a pontosság, mert így jóval kisebb helyre tudjuk összeterelni a halakat, amelyek ezáltal jóval gyorsabban is találkozhatnak a horgunkkal.
A hárombordás kosárral etetni, a normál bordás kosárral ráhorgászni, míg a method kosárral körbe horgászni
szoktam az etetésemet.
Sőt, ha elindítottunk egy gombócot, ami jól láthatóan célt fog téveszteni, akkor azt félúton vissza is foghatjuk, ezzel is megtartva a koncentrált etetésünket. Az etetésre szánt feederbotunkat érdemes fonott főzsinórral feltölteni, én erre 0,20-as fonottat alkalmazok, és pedig azért van szükség rá, mert a becsapódás után, ha megrántjuk azt, akkor azonnal kiürül az etetőanyagunk, ellenben ha monofil zsinór van rajta, akkor csak többszöri rángatás után ürül csak ki az etetőanyag, amit így több méteren keresztül széthúzunk. Az etetőbotomon minden esetben hárombordás pellet feederkosár található, amiből könnyedén kiürül még a darabosabb etetőanyag is. Ha elhatároztuk, hogy milyen távolságokon fogunk horgászni, akkor célszerű minden botunkat kihúzni erre a távolságra egy kivételével.
A kukoricatej segítségével könnyedén össze tudjuk ragasztani a nagyméretű pelleteket is.
Jól sikerült a pelletek összeragasztása a kukoricatej segítségével, mert szépen megáll a kosárban is.
A kezdéskor 15-20 narancsnyi gombócot juttatok be alapozásként, amivel kellően szét is verem a vizet, ezért azt találtam ki erre az esetre, hogy ameddig visszatalálnak a halak, egy másik bottal, ami akár 6-8 méterrel is túl van húzva, megfogdosom a lassacskán visszamerészkedő halakat. Erre a célra mindenképpen tömködős method szereléket teszek, mert ezzel a kevéske etetőanyaggal nem húzom szét az etetést, de ahhoz viszont mégis elegendő, hogy megfogjak vele pár pontyot. Az első fél órát ezzel a bottal horgászom le, és jó eséllyel fogok is pár pontyot vele az etetés mögül míg az pihen, ha azonban ez az idő letelt, akkor egy bordás kosárral ellátott botot veszek fel és rá is dobok az etetésemre. Ha úgy vélem, hogy ott vannak a halak, mert el is csavarta azt egy ponty, akkor már itt is maradok a továbbiakban. Nagyon fontos, hogy ezt a nagy alapozó etetést folyamatosan tartsuk fent, ami azt jelenti, hogy pótolni kell az etetést és talán ez a legnehezebb az egészben, ahol azonnal ey végzetes hibát követhetünk is el. Ha az embernek beindul a halfogás, akkor rögtön vissza is dobná a felcsalizott horgát, ami azonban rossz döntés lenne! Ilyenkor kellő önuralomra van szükség és minden megfogott hal után az etetőbottal kettő etetőgombócot rá kell dobni, hogy fenntartsuk az etetésünket. Ilyenkor a folyamatosan bejuttatott csalogatók hatására egyre több hal gyűlik elénk, ami vagy feleszi, vagy egyszerűen csak szétveri az addigra már felépült etetésünket és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy leálltak a kapásaink. Fontos tehát, hogy ne csábuljunk el annak, hogy egymás után gyorsan tudunk fogni néhány pontyot, mert sokkal tovább érünk, ha a megfogott halak után egy dupla sorozatot ráetetünk és csak ezután dobjuk vissza a felcsalizott szerelékünket. Ha így teszünk, akkor azt vesszük észre, hogy ütemesen jönnek majd a kapásaink, amelyek nem fognak meglassulni a horgászatunk alatt. Ez egy olyan taktikai fegyver a nagyhalas feederversenyek alkalmával, amivel jó esélyünk lehet a győzelemre. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezeken a versenyeken limitálva van a bejutatható etetőanyag mennyisége, ami általában 12 liter.
Az etető botunkra fonott főzsinórt tekerjünk fel, mert ezzel egy rántással ki lehet üríteni az etetőkosár tartalmát.
Ez a mennyiség viszont simán eldobálható egy 5-6 órás horgászat alatt, ezért gyakran azt alkalmazom, hogy a versenyidő vége felé tömködős kosaras szerlékre váltok, hogy azzal spórolva horgásszam le a maradék fél-egy órát. Ekkor már az a célom, hogy a rengeteg bejutatott etetőanyagnak köszönhetően ott tartózkodó halakból minél többet megfogjak. Érdemes pár szót ejteni az általam használt etetőanyagokról és egyéb szemes anyagokról, pelletekről is. Alapozó etetésnek szoktam készíteni úgynevezett ragasztott pelletet, ami többféle méretű és oldódási idejű pellet keveréke, amelyet kukoricatejjel és egy minimális víz hozzáadásával ragasztok össze. Az így összeragasztott pelleteket kosárba tömve rögtön be is tudjuk juttatni, amelyek hosszú időn keresztül ott fogják tartani a halakat az etetésünkön. Ebben a pelletkeverékben megtalálhatóak a baby corn, a halibut, és más halas pelletek is egészen nagy, akár 12 mm-es méretekben, de tartalmaz különböző méretű és színű mikropelleteket is. Általában ezzel kezdem az alapozást, majd az alapozó etetést még etetőanyaghoz adagolt főtt magvak keverékével egészítem ki, így megterítve a nagytestű halrajoknak. A horgászat megkezdésekor a ráetetésekre ugyanezzel a két variációval tömöm meg a kosaramat, azonban a horoggal ellátott botomra, amellyel valójában horgászni is szándékozom, ettől eltérő etetőanyaggal megtöltött kosarat juttatok be. Négyféle vonalból szoktam kiválasztani szisztematikusan az adott vízre az etetőanyagomat, ezek pedig a halas, az erjesztett és az édesebb jellegű etetőanyagok.
Ne feledjük, a becsapódás hangja is hívogatja a halakat, ezért én jókora gombócokkal szoktam horgászni
az intenzíven telepített tavakon.
Használjuk ki a pontyok kíváncsiságát ezért bátran kísérletezzünk a színekkel is!
A halas, azaz halliszt tartalmú etetőanyagokat nem kell manapság már senkinek sem bemutatni, hisz nagyon sok vízen mágnesként vonzza a halakat, főleg olyan helyeken szokott jól működni, ahol rendszeresen bojliznak is, ezáltal megismerkedtek a halak a halliszttel. De nem csak hallisztes etetőanyagot, hanem hallisztes mikropelletet is lehet a kosárba tömni ilyenkor. Erre a célra 2mm-es pelleteket szoktam rövid időre vízbe áztatni, amelyek így felpuhulnak és össze is tapadnak. Az erjesztett etetőanyagok pár éve futottak fel, bár jómagam már nagyon régóta használom azokat. Mivel ezek az etetőanyagok szinte minden vízen vonzzák a nagytestű amurokat és pontyokat, így enélkül sehova sem indulnék el horgászni pontyra. Az édes ízű etetőanyagok, amelyek tisztán szénhidráttartalmú összetevőkből készültek, ezek az általános, eper, méz, ananász ízű kaják sokszor meglepetést okoznak nekünk, főleg a nagy nyomásnak kitett vizeken, valószínűleg azért, mert ott ezeket már régen nem használta senki.
Egy cseppnyi etetőanyagban van elrejtve a horgunk, így ha arratéved egy éhes száj, már meg is akasztottuk azt.
Ez bizony már szákban is van!
Az intenzív pontyállománnyal rendelkező tavakon egyébként nem csak az etetés mennyisége, de sok esetben annak hangja is csalogató hatással van a halakra. Míg egy természetes vízen - ahol viszonylag ritkán horgásznak - a csobogás elriaszthatja a halakat, addig az ilyen sűrűn horgászott vizeken már megszokták a halak ezt a hangot, sőt sokszor össze is kötik azt a táplálék érkezésével, így nem hogy riasztólag hat az, hanem éppen hogy hívogatóan! Ne feledjük hát, minden halfogás után azonnal dobjunk kettőt az etetőbotunkkal, hogy pótolni tudjuk az etetésünket, ha így teszünk, akkor egyre több hal gyűlik majd oda, míg ellenkező esetben egyszer csak azt vesszük észre, hogy a legjobb halállománnyal rendelkező tavon is csak ritkán fogunk egy-egy halat! Bízom benne, hogy ezt a trükköt a hétköznapi horgászatok során is tudja majd mindenki alkalmazni, így a tavaszkezdő horgászatok is egyre sikeresebbek lesznek majd.
Írta: Kálló Kornél
