Csalizzunk okosan!
Sok-sok horgászév tapasztalatával a hátam mögött egyre több olyan dolog rajzolódott már ki számomra, amiket tudatosan alkalmazva sokkal eredményesebbé váltak a horgászataim. Néhány csalizási trükkről lehull most a lepel, és remélem, hogy általuk mindenki sikeresebbé tud majd válni a legközelebbi horgászata alkalmával.
Minden horgásznak, így minden versenyhorgásznak megvan a maga stílusa, ki ebben, ki abban erősebb, van, aki az etetőanyagok mágusa; van, aki a csalik trükkmestere, de akad olyan is, aki a technikai felkészültségében bízik és ezáltal próbál eredményesebb lenni a versenyeken, vagy csak egy egyszerű hétköznapi pecán. Természetesen ezekre az előnyökre alapozva, ebből kiindulva minden horgász kialakítja a maga kis gondolatmenetét és a saját elképzeléseit tartja a legcélravezetőbbnek. Egy biztos: a pontyhorgászat és így a feederes pontyozás sikerében jelentős hányadot képez a fogós etetőanyagok és csalik megtalálása és azok helyes felkínálása. Egy aroma, egy szín vagy bármi más, ami tetszik a kíváncsi pontyoknak, azonnali visszajelzéssel bír a kapások által, sokszor csak ennyi kell az eredményességhez. A horgászat technikai hátteréről, a szerelékekkel kapcsolatban egyértelműen kijelenthető, hogy a finomabb szerelékre sokkal több kapás jelentkezik, így a vékonyabb előkezsinórral, netán kisebb horoggal minden esetben több kapásunk lesz.
Célszerű előre otthon elkészíteni az előkéinket és egy előketartóban tárolni, mert a vízparton erre már kevésbé lesz időnk, a kedvről már nem is beszélve!
Fonott, vagy monofil? Örök dilemma! A monofil nekem akkor válik be igazán, amikor kevés halat kell fogni, ilyenkor a legóvatosabb példányokat is be tudjuk csapni vele.
Nyakunkon a tél, a szoba melegében kísérletezzünk otthon egy kis akváriumban, vagy tálkában és vizsgáljuk meg a kedvenc csalijainkat,
nézzük meg hogyan viselkednek a vízben. A tudatos, okos csalizás meghozza gyümölcsét!
Sokan ezért a kisebb horgok használata mellett döntenek a feederezéseik során, amivel egyértelműen több kapást, de ezzel egyenes arányban több halvesztést is érnek el! A kis horgokról rendkívül sok hal pattan le, idegösszeomlást okozva ezzel a horgásznak, de akkor mi a megoldás?! A nagy horogra kevesebb a kapás, de az szinte mind partra hozható, míg a kis horogra sokkal több kapás érkezik, de jelentős mértékben azok le is maradnak róla. Mivel a rövidelőkés, feederes pontyhorgászataim fő csalijai egyértelműen a színes csodabogyók, ezért sok akváriumi tesztet végeztem el velük, hogy rájöjjek, mit is lehet kihozni még ebből a témából. Jelentem, az akváriumi munka sikerrel zárult! A modern pelletek és minibojlik felhajtó erejüket tekintve három csoportba oszthatók: így a süllyedő, más néven sinking; a wafter, vagy más néven balanced, ami kevéske felhajtó erővel bír, így a horgot kikönnyíti; és a pop-up, amelynek a legnagyobb a felhajtó ereje, ezáltal felemeli a horgot is, akár teljes előkehosszban. A háromféle közül egyértelműen a wafter a legsikeresebb csalifajta, ennek oka, hogy nem lehet vele hibázni, mivel az mindig a fenék felett ágaskodik felfelé kikönnyítve a horgunk súlyát a vízben. Ezt a könnyű csalit nem nehéz a fenékről felszippantani a halaknak, ezért is olyan sikeres. Az akváriumomban vizsgálgatva a csalik és a horgok viselkedését egyértelműen feltűnt, hogy a legtöbb wafter ugyan ágaskodik felfelé a hajszálelőkén, azonban a horgot nem emeli meg semennyire sem, így az lapjára fekszik a fenéken!
Az általam kedvelt pop-up csalikhoz kerestem meg a megfelelő horogméretet, majd ezeket fel is jegyzeteltem,
így már nem kell a vizestálkában a horgászat közben nézegetni őket, elég, ha az okos listámban megnézem.
Fantasztikus látvány, ahogyan az etetőanyag elkezd bontani a kosárból és a kiáramló olajok és légbuborékok szinte felrobbantják a teljes vízoszlopot!
Ezt a csalit nem lehet kikerülni, ha rászív egy ponty a kis kupacra, máris a szájában landol a horog.
Bármennyire is fogósak voltak ezek a csalik, a vízalatti látvány után azt gondoltam, hogy ezt lehetne még fokozni, ezért egy újabb kísérletsorozatba kezdtem, azonban nem a wafterekkel, hanem a pop-up csalikkal. A pop-up csalik között azokat kerestem, amelyek az egy-egy általam használt horogtípussal és adott mérettel jól harmonizálnak együtt, mégpedig úgy, hogy megemelik azokat, de csak annyira, hogy a horog hegye karcolja a feneket! A tesztsorozat meglepő volt számomra, mert szinte minden horoghoz más-más csali volt a megfelelő felhajtóerővel bíró, így elkezdtem feljegyezni a látottakat. Szisztematikusan haladtam a különböző horogméretenként, típusonként és így kialakultak a megfelelő balanszírozási párosítások. Tulajdonképpen olyan ez, mint amikor az úszónkat súlyozzuk ki az antenna hegyére, mindegy, hogy az az úszó fél grammos, vagy éppen öt, a lényeg, hogy annyi súlyt tegyünk a zsinórra, amivel elérjük, hogy a hal kapás esetén csak az antenna ellenállását érezze meg. Ebben az esetben fordítva kell azonban cselekednünk, mert az adott súlyhoz, azaz horoghoz kell megtalálni a megfelelő úszót, vagyis csalit, aminek eredménye egy tökéletesen kibalanszírozott horog lesz, ami a lehető legkönnyebb, sokkal könnyebb mintha csak egy waftert kínáltunk volna föl, bízva a gyártó ígéretében. Az akváriumban fantasztikus volt látni, hogy a különböző méretű pop-up csalikkal szinte tökéletesen ki lehet könnyíteni a horgunkat, úgy, hogy az a legkisebb vízmozgásra is elvándorol a fenékről.
A horog hegye szinte karcolja a feneket! Az így felkínált csalik a legkisebb szívásra is elindulnak a hal szájába.
Az elmélet és a gyakorlat nem mindig egyeznek a való életben, de ezúttal, amit kitaláltam - mármint, hogy a különböző méretű horgokhoz, megtalálni a megfelelő felhajtó erejű pop-up csalit -, félelmetesen működik! Egy olyan pluszt adhat ez a horgászataink során, amivel sokkal eredményesebbek lehetünk télen és nyáron is egyaránt, mivel a csalink és a horgunk együttes súlya mindig a nullához közelít. Szerintem ez lehet a tökéletes csalizás, ha egyáltalán van ilyen. Mostanában, ha csalizok, akkor a korábbiaktól eltérően a kis listám alapján választok az adott horoghoz illő csalit, így alkotva szinte súlytalan horog- és csalikombinációt, persze ezen belül a szín és ízvariációk szabadságot adnak, mivel a legtöbb csaliból sok ízvariáció létezik. A methodozás lényege, hogy az etetőanyagkupac közepén van az egy szem csalink a horoggal együtt, amire, ha rászív a hal, akkor az egyből a szájában landol, viszont, ha ezt a csalit így választjuk meg, akkor az mindig jól, mélyen fog akadni a hal szájában a súlytalanságának köszönhetően. Ha pedig ilyen jól akadnak a horgaink, akkor sokkal kevesebb halvesztésben lesz részünk, tehát amit megakasztunk, az jó eséllyel a partra is fog kerülni. Ennek a csalizási módnak az óriásielőnye még véleményem szerint, hogy mivel a pop-up-ok felhajtó erejével balanszírozzuk ki a horgunkat, ezért a horog tulajdonképpeni mérete nem igazán számít. A legtöbb esetben, ha nem eszik a hal, akkor finomítani szükséges, így egyre kisebb horgokat használunk, amiről egyre nagyobb az esély a halvesztésre. Gondoljunk csak bele mekkora előny az, ha a leghidegebb időszakban is tudunk viszonylag nagy horgokkal operálni, minimalizálva így a halvesztés esélyét, s mégis egy könnyű csalink van. A legtöbb esetben ez a fajta csalizási mód tökéletesen alkalmazható a 6-os, 8-as, 10-es méretű horgokkal 8-10-es méretű pop-up-okkal kombinálva, de vannak esetek, amikor valamiért ettől nagyobb méretű csalikra lehet szükségünk, de szeretnénk, ha az is ilyen könnyű lenne. Vannak esetek, amikor a csali méretével tudjuk szelektálni, de legalábbis elkerülni a nem kívánatos kistestű halakat, ekkor a nagyobb csali mérete előny, viszont annak súlya kifejezetten hátrányos is egyben. Ha nagyobb pop-up bojlit alkalmaznánk, mondjuk 16-20 mm-es változatokat - amelyek bátran megemelik még a kifejezetten nagyméretű bojlis horgokat is -, akkor arra is van egy jó megoldásom! Ez esetben nem lesz elég a horog súlya önmagában, mivel a csali felhajtóereje óriási, ezért további sörétólmos kiegészítésre is szükségünk lesz, amit viszont nem a horogelőkére teszünk, hanem a hajszálelőkére. Ha közvetlenöl a csali alá csíptetjük az ólmunkat, és csak annyit, hogy a csali és a horog, valamint a sörétólom megfelelő összhangban legyen, akkor már kész is vagyunk a tökéletes nagyhal csalival, legyen akár szó egy 20-as méretű golyóról is. Természetesen, ha hagyományosan, az előkezsinórra tesszük az ólmokat, akkor akár 4-5 centivel a fenék fölött kínálhatjuk fel a csalinkat, így az kiemelkedve várja, hogy valaki felszippantsa. Az efféle felkínálási mód nekem az amur horgászatok során vált be igazából, de kifejezetten iszapos aljzaton is jó lehet ez a csalizási forma.
Az eredmény ezúttal sem maradt el, sok szép pontyot sikerült fogni a lehűlt víz ellenére.
Most úgy gondolom, hogy a pontyos feederezéseink során nem feltétlenül a horogméret, a csaliméret, a finomítás lesz a mérvadó, hanem ezek okosan összeállított elegyéből kapjuk meg a legjobb csalizást, amitől retteghetnek a pontyok. Talán csak viharos szélben, ahol nagy áramlás alakul ki még az állóvizekben is, lehet egyedül az a pillanat, amikor a végletekig kikönnyített csalizási mód nem biztos, hogy a legjobb megoldás, mert ekkor az könnyedén elvándorolhat. Ilyenkor kifejezetten nehéz, süllyedő csalikkal érdemes próbálkozni. Ha valaki nem rest otthon kísérletezgetni egy akváriumban, és rátalál a saját kelléktárában a megfelelő kombinációkra, akkor bizton állíthatom, hogy jóval sikeresebben zárja majd a horgászatait. Érdemes kipróbálni ezeket a trükköket a téli, vagy a kora tavaszi horgászataink során is majd, ahol a pár fokos vízben a lelassult halakat tudjuk így kapásra bírni.
Írta: Kálló Kornél
