Évszakok közt. Nyár, vagy ősz?
Nemrégiben a Szeged melletti Maty-éren volt szerencsém egy bemutató horgászaton részt venni. A kellemes napsütésben fürdőzve élmény volt a vízparton lenni, azonban a halak erről nem vettek tudomást, egyszerűen nem jelentkeztek a kapások, mindaddig, amíg radikálisan le nem finomítottam a felszerelésemet és az etetési stratégiámon nem változtattam.
A vénasszonyok nyara az utolsó pillanatok egyike, amikor még kellemes időjárási körülmények közepette horgászhatunk mielőtt az igazi ősz bekövetkezne. Ebben az időszakban a levegő hőmérséklete napközben még bőven 20 Celsius fok felett van, azonban a hajnalok már igen hűvösek, aminek hatására a víz drasztikus lehűlése megkezdődik. Bár a vízhőmérséklet ekkor még 16-18 Celsius fok körül mozog, ami melegnek mondható, azonban a halak kapókedvére a lehűlés erősen rányomja a bélyegét, ugyanis nem mindegy, hogy ezt a vízhőmérsékletet melegedő vagy éppen lehűlő időszakban értelmezzük. Ebben az időszakban már oda kell figyelni az etetőanyag és élőanyag felhasználására és összetételére. Az eredményes finomszerelékes horgászatban alapvetés az élőcsalik használata a pontyhorgászatban, azonban nyáridőben az első számú csali mégsem ezek közül kerül ki, hanem az egyértelműen a kukorica és más magvak azok.
Egy bőséges kosártöltet
A víz lehűlésével egyenes arányban törnek azonban előre az élőcsalik. Mindezek csalogatóereje a természetes fehérjében keresendő, de mozgásukkal is felkeltik a halak érdeklődését és az sem elhanyagolható szempont, hogy tőlük kevésbé telnek el a halak, nem úgy a nehezen emészthető, szénhidrátban gazdag magvaktól. Az ilyen őszi horgászatok alkalmával mindig bőséges élőcsali készlettel vágok neki a pontyok kergetésének és nem volt ez a maty-éri horgászatom alkalmával sem másként. Ezúttal is a nálam már jól bevált Maros Mix XXL Ponty-Kárász etetőanyagát kevertem be, ebből is két világosat egy sötéttel keverve, mindezt kevéske édesítőszerrel megbolondítva. Ettől az etetőanyagtól jelen pillanatban nem tudok jobbat az evezős pályára. Ez oda lett kitalálva és sok szép sikert aratott a Maros Mix csapat tagjainak.
A Maros Mix XXL Ponty-Kárász etetőanyagból van egy normál, azaz "nyári" és egy sötét, hidegvízi változat
A horgászatra az új Tubertini Concept feeder Tb botokat vittem magammal, ebből is egy 3,60 méter hosszú light verziót, és egy hosszabb 3,90-es mediumot. A rövidebbikre egy Tubertini Vertigo 5500-as, míg a hosszabbikra egy Tubertini Toda 6500-as orsó került. Mindkettő dobjára 0,18-as Tubertini Gorilla Feeder zsinór került, amelynek végére dobóelőkét kötöttem 0,25-ös Tubertini Tatanka Evo Silver zsinórból. A szerelékem egy a nemzetközi versenyszabályzatnak megfelelő, végig szabadon csúszó végszerelék, amely egy forgókapocsból, egy normál feederkosárból és egy gumiütközőből áll. A dobóelőke végére felfűzöm a forgókapcsot, melyre beleakasztom az etetőkosarat, ezután felhelyezem a gumiütközőt és a zsinór végét duplán véve bepödröm, amit egy dupla csomóval zárok le. Ez az egyszerű szerelék megkönnyíti és gubancmentesíti a horgászatunkat.
Horgon a hal!
A kiakasztott zsinórklipsz nélkül természetesen ez a szerelék sem válik gubancmentessé, mivel nem kapja meg azt a fékezést a repülés közben, amelynek hatására kiterülne a horogelőke, eltávolodva a kosártól. A felszerelt botokat egységesen 30 méteres távolságra húztam ki, ez a táv a bójasor távolsága, amely a feeder versenyek során fontos taktikai szerepet szokott betölteni. Ez már nem mondható közeli távolságnak, ezért a dobásokat kellő összpontosítással kell végrehajtani, hogy minél kisebb területre tudjuk koncentrálni a halakat. A horgászatot alapozó etetéssel kezdtem, mely etetőanyag és csemegekukorica, valamint főtt búza keverékéből állt. Ebből a mixből 15 dobásnyit juttattam be körülbelül tíz perc alatt. Erre azért van szükség, mert a pontyok általában rajban járnak, ahol nem egy-két, sokkal inkább tíz-húsz egyed verődik össze, őket megállítani pár szem csalin nem lehet, azonban egy jobban megterített asztal már képes erre.
Az ilyen példányokból kell sokat fogni a versenyeken
Ennek fényében a nagyobb alapozó etetés és a horgászat elején a sűrűbb dobások tűntek kézenfekvő megoldásnak. Ez azt jelenti, hogy 3-4 percenként, ha van kapás, ha nincs, akkor is újra dobok, mert előbb-utóbb megérkeznek a halak az etetésre. Ezzel a szisztémával kezdtem el a horgászatot és kitartottam az első kapásokig, ami csak több mint egy óra múlva jelentkezett. Egy botgörbítős, agresszív kapással jött meg az első ponty, de ekkor már tudtam, hogy lassan beindul majd a folyamatos halfogás. Érdekes tapasztalat volt, hogy a spiccet nézve lehetett tudni, hogy ott ólálkodnak a pontyok, mert a spicc lassú görbülése és visszalazulása egyértelműen jelezte ezt a számomra. Ilyenkor ha többszöri dobásra sem volt kapásom, akkor a magvak mennyiségének csökkentése és az élőanyag mennyiségének növelése meghozta azt. Amilyen lassú volt a kezdet, olyannyira gyors volt a folytatás, mert egyre több pontyot sikerült a szákomba terelni. Ez persze annak is volt köszönhető, hogy az élőcsalik és ezek közül is a csontkukac mennyiségét radikálisan növeltem és a horogelőkém méretét finomabbra cseréltem. Kezdetben 0,14-es Tubertini Fluorine előkére kötött 16-os méretű Tubertini Serie 10-es horoggal horgásztam, de az előke 0,117-es méretre való csökkentése pozitívan befolyásolta a kapások intenzitását.
A Tubertini Serie 10 típusú horog egy ezüstszínű, kereköblű pontyozóhorog
Ebben és az előttünk álló hidegebb évszakokban a finomítás és az élőanyagok használatának fontosságát tartsuk szem előtt, mert a vízhőmérséklet drasztikus csökkenésével egyre nehezebb lesz kapásokat kicsikarnunk. A bemutató horgászat végül jól sikerült a halaknak köszönhetően és bár nehezen indult a halfogás, a korábbi tapasztalatok meghozták az áttörést a horgászatomban. Ezért azt tanácsolom minden horgásztársamnak, hogy próbáljon a sorok között olvasni horgászat közben és a halak jelzéseire tudatosan reagálni, tudom nem egyszerű feladat ez és sok vízparton eltöltött időt igényel, de higgyük el, előbb-utóbb sikerülni fog.
