Fehérjebomba a pontyoknak

A februári tavasz ellentmondásokat hordozott magában, ami nem volt más, mint a nappalok és éjszakák csatája, ugyanis nappal csodaszép és egyben meleg idő hívta az embereket a vízpartra, viszont az éjszakai keményebb fagyok a nappal melegét hamar rendre intették. Ezt az időszakot az jellemezte, hogy nem fagyott már vissza a víz, azonban nem is melegedett fel. Az éjszakai fagyok elmúlásáig egy viszonylag egyenletes, téli horgászatra volt kilátás a jéghideg vízben, azonban a vízparton mégis kellemes időben. Ebben az időszakban nagyon nehéz a horgunkra csalogatni a pontyokat, de néhány éve kezembe akadt egy okos kis szerkezet, amit azóta is sikeresen használok az ilyen időszakokban, ez pedig nem más, mint a methodos csontikosár, azaz a Grub Feeder.

Kellemes kis játékszer ez a Grub Feeder, a hideg vízben jónéhány pontyot sikerült egy fotóra rávennem általa

A kosár felső részébe szórjuk bele a kukacokat, majd a fedelet hajtsuk vissza és pattintsuk rá az ólmozott talprészre

Egy olyan methodos kosarat képzeljünk el, amibe nem etetőanyagot tömünk, hanem a bordák helyére egy műanyag lyukacsos rész került, ahova az izgő-mozgó nyüveket tölthetjük. Ennek a kosárnak a hagyományos kosarakhoz képest az az óriási előnye van, hogy ez súlyánál és kialakításánál fogva nagyon jól dobható, így akár 100 méteres vagy afeletti dobások is kivitelezhetőek vele. Ebből a kosártípusból létezik 30, 60, és 90 grammos változat is az extrém távolságok eléréséhez. A kosárból kibújkáló, fehérjebomba csontik pedig garantáltan felkeltik még a nagytestű pontyok érdeklődését is ebben az időszakban. Lássuk be, teljesen logikus, hogy a tápláló falatok, amelyek a mozgásukkal is ingerelnek, még a 3-4 fokos vízben is kapásra bírják a pontyokat.

Valahogy így nézhet ki a vízben is!

Persze, ahogyan a víz melegszik majd és eléri a 10-12 fokot, úgy fog egyre jobban háttérbe szorulni ez a technika a hagyományos etetőanyagos módszerek javára. Az, hogy a felmelegedő vízben kevésbé lesz majdan eredményes a pontyok horgászatára, abból is ered, hogy a fehérhalak is aktívabbak lesznek és sok esetben hamarabb megtalálják a kosarunkat, és ezáltal a horgunkat is, mint a bajszos barátaink. Addig viszont, míg ilyen hideg a víz, nagyon eredményes tud lenni az efféle horgászat. Míg a csalogatásról kizárólag a csontikosár és az abból kivándorló csontkukacok gondoskodnak, addig a csalizás terén nem feltétlenül csak a csonti a nyerő! Én ehhez a módszerhez gyakran alkalmazok kisméretű pop-up, vagy wafters csalikat, amelyek még ízükkel és színükkel is felkeltik a kíváncsi pontyok figyelmét. Ezeket a csalikat, amelyek többnyire 8-10 mm átmérőjűek csalitüskén kínálom fel, mert így garantáltan nem repednek szét és nem is kell a fűzőtűvel sem bíbelődnöm. Ezeket a csalikat használhatjuk magukban is, de sokszor csontival kombinálva még sikeresebbek. Ezt kétféleképpen lehet így felkínálni, az egyik, hogy a tüskére megy egy golyó és a horgot pedig megtűzöm 4-5 kukaccal, a másik mikor a csalitüskére két-három csontit feltűzök elsőnek, majd a minibojlival vagy pellettel lezárom azt. Ha csontival kombinált csalit kínálok fel, akkor azt szinte kivétel nélkül lebegő, azaz pop-up golyócskákkal kombinálom, mert így egy félelmetesen jól működő, a csonti súlyával balanszírozott horogravalót kapok.

Kombináljunk csontival 

A horgot a várható halak méretéhez igazítom, így ha átlagos méretű pontyok várhatóak, akkor kicsi, 10-es méretet, ha azonban várható nagytestű, akár 10 kilót meghaladó egyed is, akkor erősebb típusú 8-as méretet kötök fel. A horogelőkém 0,10-es fonott zsinór, amelynek hossza ne legyen több 10 centiméternél. Jól látszik, hogy egy kivétellel ez a szerelék mindenben megegyezik egy átlagos method szerelékkel, ez pedig nem más, mint a method csontikosár, így ha valaki egy normál szereléket össze tud rakni, akkor ezt sem lesz nehéz felszerelnie. A csontikosaras methodozás technikájáról és egy-két kis tuningolási tippről azonban még érdemes szót ejteni. Egyszerűen használhatjuk keresőhorgászatra is, ilyenkor különböző távolságokban és irányokban tudjuk keresni velük a pontyokat, így átpásztázva az előttünk álló vízterületet. Ha valahol aztán kapásra lelünk, akkor azt a helyet érdemes újból vallatásra bírni, mert valószínűleg van még ott másik ponty is. Természetesen, ha mégsem találjuk meg a halakat egyből, amire valljuk be nagyobb az esély, akkor egy 15-20 percnyi várakozás után vessük be a végszerelékünket egy másik helyre, és ezt így folytassuk szisztematikusan tovább, amíg nem találunk rá a halakra.

A csontikosár felkeltette a fehér halak érdeklődését is, amelyek megfogását a kisméretű csalik miatt szinte lehetetlen kivédeni 

Itt szeretném megemlíteni azt a fontos dolgot, hogy körülbelül ennyi idő, azaz 15-20 perc kell a csontik teljes kimászkálására a kosárból ebben a hideg vízben. Mivel a kukacok mozgási sebessége nagyban függ a hőmérséklettől, ezért, ha nyáron használnánk a kosarat a melegebb vízben, akkor elég lenne nekik 3-4 perc is a kimenekülésre, ezért a víz hőmérsékletét vegyük figyelembe a csontikosaras horgászataink alkalmával.  Ahogy melegszik a víz és kissé már megmoccannak a halak, akkor érdemes ezt a technikát kiegészíteni kissé egy alapozó etetéssel, ami odacsalogatja majd a halakat. Ehhez nem kell sok etetőanyagot bejuttatni, elegendő 5-6 etetőkosárnyi mennyiség is, amire azután ráhorgászunk a csontikkal. Ha így teszünk, akkor természetesen mindezt nagyon pontosan, kiakasztott zsinórklipsszel tegyük.

Ezúttal a kisebb 2-5 kilós pontyok voltak aktívak, de a technika jól működött, így legközelebb jó az esély egy szebb példányra is

Az ilyen stratégiával történő etetést tehát akkor válasszuk, amikor a víz eléri a 8-10 fokot, mert ekkor már aktívan keresgélnek a halak.  Etetőanyagnak inkább finomszemcsés, aromás, sötétszínű keverékeket alkalmazzunk, ami csak a csalogatásért felel, de nem telíti el a halakat, viszont ezt a kis etetőanyagszőnyeget már könnyedén megtalálják a halak. Még van egy apró trükk, amivel ezt a horgászmódszert még vonzóbbá tudjuk tenni, ez pedig nem más, mint a csontik aromásítása. Ezt végezhetjük poraromák használatával, de folyékony aramával, dippel is. A csontikat minden esetben tisztítsuk meg a fűrészportól és mászassuk át őket, hogy eltávolítsuk közülük az elpusztult egyedeket, ezt akkor is célszerű elvégezni, ha nem aromázunk, mert akkor csak azok az egyedek kerülnek bele a kosárba, amelyek ki is tudnak mászni. Ha megtisztítottuk a csontikat, akkor szórjunk rá a poraromából egy keveset a tálkába és tároljuk így őket, hogy illatosabbak legyenek. De végezhetünk egy ettől durvább aromásítást is, ez pedig úgy történik, hogy töltsük meg a kosarunkat a megtisztított csontikkal és ezt mártsuk bele tömény aromába, vagy dipbe, az így kezelt kosár becsapódáskor szinte felrobbantja a vizet, mert az aroma a vízoszlop teljes magasságában csalogatja majd a halakat!

A megtöltött kosarat bele is márthatjuk tömény aromába vagy dipbe,
mert az így akkor becsapódáskor nagy illatfelhőt képez a vízben, távolról is odacsalogatva a halakat

Ha egy üzlet beindul!

A tavaszkezdő horgászatink alkalmával bátran próbáljunk rá erre a kis játékszerre, mert megéri. Ebben az időszakban még a nagytestű pontyok is előszeretettel veszik magukhoz a fehérjében gazdag, de mégis könnyű táplálékot. Persze ahogyan melegszik majd a víz, úgy vesszük elő a durvább etetőanyagokat, a szemes etetést és a nagy csalikat is, de az majd egy másik történet lesz