Felkészülés egy method feederversenyre

 Van, aki komolyabban veszi ezeket a versenyeket, van, aki kevésbé, de egy dolog mindenképpen közös bennük, ami nem más, minthogy mindannyian készülnek rá! Persze ez merőben eltérhet egymástól, van, akinek ez kimerül egy nagybevásárlásban a kedvenc horgászboltjában, de van, aki időt, pénzt nem kímélve kimegy a verseny előtt tréningezni és megpróbál egy olyan taktikát kialakítani, amivel jó eredményt tud majd elérni a megmérettetésen. Természetesen profi versenyhorgászként én is ezt a tábort erősítem, így nem bízok semmit a véletlenre, hanem megteszek mindent azért, hogy a verseny végén felállhassak a dobogóra. Egy kezdő versenyhorgásznak eleinte gondot okozhat ez a felkészülés, azt sem tudhatja, hol is kezdjen neki a munkának, de idővel a saját tapasztalatok, a látottak és a hallottak alapján ez is kialakul majd számára, de hogy megkönnyítsem a dolgot, ehhez próbálok segítséget nyújtani a saját felkészülésem alapján. A versenyzésben talán a legnagyobb kincs az információ! Dobni, fárasztani, meríteni, horgot kötni mindenki megtanulhat, de hogy mit, mikor, hogyan csináljon, az már egy sokkal nehezebb kérdés. Tehát ha csak tehetjük, szerezzünk be minél több információt a verseny helyszínéről, mindezt internetről böngészve, a helyi halőrrel, vagy horgászokkal a tóparton elbeszélgetve, vagy éppen a horgászboltban a boltosoktól is beszerezhetjük, de a lényeg, hogy járjunk nyitott füllel, mert lehet egy elejtett mondat lesz majd a segítségünkre. De persze a legbiztosabb információszerzés a saját tapasztalat gyűjtése, vagyis minél többet horgászni a verseny helyszínén. Ezeken a saját horgászatokon próbáljunk ki minél több dolgot, így a sok variáció között lesz esélyünk eligazodni és a legmegfelelőbbet kiválasztani a majdani versenyre. Amikor megkezdem az első tréningemet már a vízparton, akkor elsősorban az etetőanyagokat és a csalikat próbálgatom meg szisztematikusan végig zongorázva. A method versenyek alkalmával talán a legnagyobb szerepet kapja az etetőanyag és csali helyes kiválasztása, mert ha már el tudjuk érni azt, hogy a pontyok lehajoljanak az etetőanyagkupacunkra és ott azt felszippantsák, akkor gyakorlatilag már sikerrel is jártunk.

Van miből válogatni! Az általam kedvelt etetőanyagokból kevertem be többfélét,
hogy kiderüljön melyiket kedvelik jobban a pontyok.

Amikor tesztelgetek, mindig két bottal horgászom,
mert így adott idő alatt dupla annyi infót tudok begyűjteni a vízről és a halakról.

Ez a feladat bármennyire könnyűnek is hangzik, mégsem az, mert az etetőanyagok választéka nagyon széles skálán mozog, s köztük megtalálni a tuti csalogatót, ami tényleg fogós és nyugodtan bízhatunk benne, nem is olyan egyszerű. Én ezt -bár nem költséghatékonyan- de viszonylag rugalmasan meg szoktam oldani, aminek a következő a menete: kiválasztok jónéhány olyan etetőanyagot, amelyekben bízok, amelyek már működtek és beváltak nekem, ezekből 0,5 kilókat keverek be és egymás után horgászom velük, hogy meglássam, melyek azok, amelyek kiállják a próbát. Természetesen ezt a próbát mindenféle etetőanyagnál ugyanazzal a szerelékkel és ugyanazzal a fajta csalival teszem, hogy csak a kaja legyen a változó tényező, így könnyedén kiderül, ha valamelyikre ugrik a hal. Az elsőre bekevert etetőanyagok között van gyümölcsös, fűszeres, halas, esetleg májas, valamint erjesztett jellegű etetőanyag is, így minimum ötfélét próbálok ki, hogy a horgászat végeztével egy átfogó képet kaphassak a fogósságukról. Ez így első hallásra pazarlásnak tűnhet, de muszáj kideríteni a „tutit”, hogy legyen esélyünk a viadalon. A fel nem használt bekevert etetőanyagunkat egyébként érdemes egy zacskóban lefagyasztani, mert egy másik alkalommal még jól jöhet, ezzel is spórolva egy kicsit, az amúgy drága etetőanyagokon. Bekeverem tehát az általam jónak vélt etetőanyagokat, a fél kilónyi mennyiség pont elég arra, hogy egy intenzíven telepített tavon megmutassa számomra azt, ha működik. Ilyenkor nem szükséges egy helyre dobálnunk, sőt jobb, ha nem így teszünk, mert így tényleg a csalogatást tudjuk lemérni. Egy ilyen teszt végén szépen ki fog rajzolódni a 4-5 féle keverék közül, hogy melyekkel nem kell abszolút foglalkoznunk és melyek azok, amikben ott van a potenciál. A tesztnap vége felé a jobbnak ítélt etetőanyagoknál már szoktam a csalikat is variálni, hogy ezek közül is kiderüljön számomra melyek azok, amelyek az adott vízen szóba jöhetnek. Csalik esetén néhány fontos szempontot érdemes figyelembe vennünk, ilyen azok ízesítése, színe, mérete és felhajtó ereje, esetleg oldódása. Ahhoz, hogy a csalik kiválasztását is profi módon tegyük, ezeken érdemes elgondolkodnunk egy kicsit és eszerint válogatnunk közöttük. A legtöbb esetben könnyedén rájöhetünk, szinte próba nélkül, hogy melyek azok a csalik, amelyekből kikerül a favorit. Ha zavaros a víz, válasszunk rikító színt; ha tiszta, inkább a sötét verziókat részesítsük előnyben; ha sok a zavaró apróhal, akkor felejtsük el a mini csalikat, növeljük a méretet és ezzel szelektáljunk. Az ízesítést a korábbi tapasztalatainkra alapozva is kiválaszthatjuk: ha iszapos a tó medre, akkor a süllyedő csalikat ne használjuk, inkább a wafter és a pop-up csalik lesznek a nyerők; óvatos halak esetén alkalmazhatunk oldódó csalikat is, mert ezek olyannak tűnnek, mintha már régóta a fenéken hevernének, nem mint, amelyek csak most pottyantak oda. Ha már beszéltünk az etetőanyagról és a csalikról, akkor ideje szót ejteni az etetésről is: alapozó etetésnek én 1,5 kiló őrölt TTX-et szoktam benedvesíteni, amely 3 kiló szemesanyagot, pelletet, és kisméretű bojlit bír így felvenni és összeragasztani.

Tartalmas az alapozó etetésre szánt keverékem, amit TTX-el ragasztottam össze.

Bár nem kicsi ez az etetőgombóc, egy erősebb feederbottal simán lehet dobni nagyobb távolságra is.

Ennek a keveréknek az az óriási előnye, hogy nem tudunk vele hibázni a TTX natúr íze miatt, szemben az aromás keverékekkel, sőt, ha erre az alapra rádobunk egy ízesebb kosárral, ami mellett már ott a horog is, akkor jó eséllyel azt rögtön meg is találja egy éhes potyka. Ez a massza körülbelül 6 liternyi mennyiség, ami már bőségesen elegendő egy nagy alapozó etetésre és az utána történő folyamatos rádobásokra. Ha nem indokolja semmi, akkor az alapozó etetés távolságát egy kényelmesen megdobható 70 méter körül állítom be, mert ezt még szélben is viszonylag pontosan meg lehet horgászni. Erre a célra egy 390-es extra heavy feederbotot szereltem fel külön, amelynek orsójára 0,12-es fonott főzsinórt csévéltem és annak végébe pedig egy 0,20-as szintén fonott dobóelőkét kötöttem, hogy garantáltan bírja majd a nagy gombócok okozta terhelést. Ezen a boton egy 45 grammos hárombordás pelletkosár található, amelybe nem tud beleragadni egyetlen nagyobb csali sem. Az extraméretű gombócok vízbe csapódása után csak egy határozott mozdulattal meg kell rántani a botot felfele és az etetőanyag már ki is ürül belőle. Az alapozó etetés kialakítása után érdemes a horgászatunkat nem az etetés centrumában megkezdeni, hanem amögött 10-12 méterrel is keresni az első halakat.

Ne legyünk lusták, a zsinórjelölés legalább olyan fontos, mint a csalizás,
nélküle soha nem találunk vissza az etetésre, ha egy jó hal kikérte a klipszet!

Nem kicsi, de nem is nagy, egy jó pocakos tükrös.

Ezt a pontyot már megfogták egy párszor előttem is.
Az akadás jól sikerült, a csali érintetlen, akár így mehet is vissza.

Az etetés után tehát megpróbálom elsőnek körbehorgászni azt és lefogni róla az első oda érkező halakat, majd, ha már úgy érzem, hogy jócskán elcsendesült az alapozó etetés zaja, megnézem azt is, hogy ott mi a helyzet a halakkal. Azért érdemes időt hagyni az etetésünkre érkező halaknak, mert a csipegetésbe belefeledkező egyedek már jóval óvatlanabbá válnak és így könnyebben horogra is tudnak kerülni. Azt, hogy method vagy bordás kosarat fogok használni a horgászatra, az alapján döntöm el, hogy mennyi etetőanyagot kell bejuttassak, egy kora tavaszi versenyen egyértelmű a method kosár előnye, míg egy nyári derbi alkalmával már lehet jobban járunk a nagyobb mennyiséget magával vivő bordással.

Az alapozó etetés után egy methodkosárral érdemes körbe horgászni elsőként az etetést. 

Egyébként a kereső horgászatra, így az etetés körbenézésére is jobb választás lehet a method kosár, a maga egy falatnyi mennyiségével. Ha már minden olajozottan működni látszik és szépen megindult a halak megfogása is, akkor érdemes odafigyelni a vízparti feladatok felgyorsítására is, gondolok itt a gyors csalizásra, újra dobásra, vagy akár a szerelésre is, ha baj van. Míg nincs kapásunk, addig nyugodtan felfűzhetjük a fűzőtűre a következő csalit, hogy időt nyerjünk, de az otthon előre megkötött előkék és komplett végszerelékek elkészítésével is jóval egyszerűbb lesz a dolgunk, ha esetleg beszakadna a cájg. Figyeljünk oda, hogy a merítő mindig a helyén legyen és minden eszközünk, amire szükségünk lehet, az a kezünk közelében helyezkedjen el. Egy horgászversenyen nem csak az ellenfelekkel, de az idővel és a saját higgadtságunkkal is meg kell küzdeni, hogy esélyünk legyen egy szebb eredmény elérésére. Ha minden a helyére kerül és még a szerencse is mellénk áll, akkor könnyűnek tűnik az egész, azonban, ha porszem, netán kavics kerül a gépezetbe, akkor alig találja a kiutat a horgász a sűrű erdőből. Leegyszerűsítve a dolgokat, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni és az eredmény is megérkezik majd a versenyek alkalmával.

Írta: Kálló Kornél