Felmelegedő vizekben keresgélni

Szinte nem is gondolná az ember, de a vizek partközeli sekély részein igen mozgalmas és változatos az élet, tavasszal pedig - mivel ezek a részek könnyebben átmelegednek - sokszor több halat rejtenek, mint a mélyebb, gyakran a parttól már távolabbi részek. Ha belegondolunk, teljesen logikus is a miértje ennek, hisz a kisebb vízmélységű szakaszok gyakran 3-4 fokkal is melegebbek a többi résznél, a halak tudják és érzik is ezt, így nem véletlenül tartózkodnak előszeretettel itt. Egy ilyen részt kerestem fel ezúttal a horgászatom során, számítva arra, hogy a tó ezen szeglete lesz inkább a pontyosabb. A stégen, ahol helyet foglaltam két pontot jelöltem ki magamnak, ahol a pontyokat reméltem, az első kb. 30-40 méterre volt a parttól -ahol egy keményebb placcot találtam a mederaljzat feltérképezése során-, a másik pedig közvetlenül a partmenti nádas előtti rész tőlem jobbra 15-20 méterre. A tó ezen szeglete általánosságban véve sekélyebb, így a tavaszi időszakban nyerő résznek számít, azonban nyáron már korántsincs ez így.

Egy egészséges példány a sekély vízből.

Az etetőanyagunkat minden esetben törjük át egy etetőanyagrostán, mert az így sokkal homogénebb lesz és egyenletesen fog oldódni is.

Mivel nincs szükség itt nagy dobásokra, ezért ezúttal egy rövidebb 3,60 méter hosszú 30-100 gramm dobósúlyú feederbotot vittem magammal, rajta egy precíz fékkel ellátott 60-as méretű orsóval. Ezzel a bottal sokkal élvezetesebbek a fárasztások, de mégis kellően erős egy nagytestű hal megakasztása során is. A szerelékemet nem variáltam ezúttal túl, mert az egy hagyományos bordás etetőkosárból állt, amely felé egy gumiütköző került, alatta pedig egy kisméretű gumigolyó védte a 6-os méretű forgó rögzítő kötését, ebbe a forgóba hurkoltam bele egyszerűen a horogelőkémet, ami 0,10-es fonott zsinórra kötött 8-as méretű horogból állt. A csali rögzítését hajszálelőkével és nem csalitüskével oldottam meg, aminek a fő oka, hogy ezúttal nagyobb csalikkal és nagyméretű csalikombinációkkal próbálkoztam, amit tüskén nem igazán tudtam volna rögzíteni. Az ok pedig, ami miatt ezúttal nagyobb csalikra volt szükség, a törpeharcsa és a tóban élő rengeteg kárász volt. Ha kisméretű büdösebb, halasabb csalit kínáltam volna fel, akkor a törpe, ha édesebbet, akkor a kárász kapta volna el mihamar a horgomat. Ahhoz, hogy az ember elkerülje ezeket a nemkívánatos halakat, nagyobb, legalább 10 mm-es csalikra, vagy csalikombinációkra van szükségünk, mert ezeket már nem túl gyakran támadják meg az útonállók. Az a baj ilyen helyzetben a pici csalikkal, hogy nem tudják megvárni a pontyokat, mert mire odaérne a ponty, addigra már biztosan eltüntette valami, persze, ahol nincs ennyi törpe, vagy kárász, ott jól működnek a nagy halakra is, de itt ezúttal ez ki volt zárva.

Hóembert tavaszzal?! Igen!

A nagyméretű csalikkal, csalikombinációkkal jó eséllyel kikerülhetjük a nem kívánt halakat!

A csalimat gyakorta szoktam variálgatni és akár különlegesebb kombinációkat is hajszálelőkére fűzök, olyanokat, amiket inkább a pontyhorgászok szoktak használni, a feederesek kevésbé. Előszeretettel használok hóember csalikombinációt, de szívesen csinálok két szem kukoricából és egy mini pop-up bojliból álló nagyobb falatot is, vagy több waftersből álló kombót, mert mindezek jól alkalmazhatóak a szelektálásra is. A pop-up minibojlik magukba is nagyon fogósak tudnak lenni, ha azt megfelelően alkalmazzák, azonban mégis az a tapasztalatom, hogy sokan nem alkalmazzák megfelelően őket. Elsősorban nem a csali feltűzésére, felfűzésére gondolok itt, hanem arra, hogy azt a fenéktől túlságosan magasan kínálják fel, ugyanis nem gondolnak bele abba, hogy ezek a csalik a teljes előkehosszúságban lebegnek. Egy 10-15 cm hosszúságú előke teljes hosszban meglebegtetve, magasan az etetőanyag kupac felett már korántsem számít fogós csalinak, de ugyanez a csali egy sörétólommal 2-3 centinél lesúlyozva brutálisan fogóssá válik. Ha logikusan belegondolunk, mennyivel biztosabb a fogás egy etetőanyagkupac közepéből kikandikáló csalival, ami ott lebeg közvetlenül felette -szinte hívogatva, hogy egyél meg-, mint egy olyan csalival, ami efelett 15 cm magasságban van felkínálva! Ennyit jelent tehát a helyes felkínálás, de ami ettől fontosabb a horgászataink során, az az, hogy mindezt tudatosan így kínáljuk fel, mert akkor majda siker sem fog elmaradni. A fentebb már említett hóember csalizási mód tulajdonképpen nem takar mást, mint egy süllyedő és egy pop-up csali párosítását, ami a vízfenékre süllyedve úgy áll, mint egy valódi hóember. Ez a csali több előnyt is hordoz magában: az egyik, hogy jóval nagyobb csalit kapunk így, tehát szelektálásra is kiválóan alkalmas lehet, a másik pedig, hogy a két csali vízben mérhető súlya sokkal kisebb lesz, mivel a nagy felhajtóerejű csali elvesz a nehezebb, süllyedő csali súlyából, ezáltal egy tulajdonképpen balanszírozott csalit kapunk, amit a halak sokkal könnyebben szippanthatnak fel a nagy mérete ellenére. Etetőanyagnak ezúttal egy markáns, fokhagymás ízű keveréket vetettem be, amit 2 mm-es halibut pellettel dúsítottam tovább. A felmelegedő időszakban kifejezetetten jól működnek a fokhagymás etetőanyagok és csalik, úgyhogy én ilyenkor nem hagyom ezeket otthon. A két kiszemelt horgászhelyre 5-5 gombóccal alapoztam be ebből az etetőanyagból, és ezután felváltva próbálkoztam rajtuk, hogy kiderüljön, hol is tartózkodnak inkább a halak. Egy-egy bedobás után körülbelül 15 percnyit vártam a kapásra, aztán ha nem volt, akkor újabb dobás, de már a másik helyre. Nem kellett sokat elmélkednem, mert a második dobás a 30-40 méter körüli távra hamar kapást is adott, amit a következőkben még több követett.

A nap talán legnagyobb hala 5 kiló körüli lehetett.

Erről a távolságról folyamatosan tudtam a 3-5 kiló közötti pontyokat fogdosni, míg a partközeli rész egy kapást sem adott ezúttal nekem. Így hogy ezen a távolságon, mármint közvetlenül a nádas előtti részen nem jártak a halak, leegyszerűsítette a dolgomat, mert később már nem próbálgattam ezt a helyet. A fokhagymás, pelletekkel dúsított etetőanyagomat bevetés előtt natúr CSL aromával locsoltam még meg, így téve még vonzóbbá azt a halak számára. Sokszor érdemes még különféle aromákkal is meglocsolni az etetőt bevetés előtt, azonban ezek között a kedvencem a CSL, azaz a kukorica csíra likőr, mert ezt imádják a pontyok, különösképpen a nagyobbak. A horgászatom mondhatni egész jóra sikeredett, bevált az elképzelés, hogy hol is keressem őket, és ezek után a megfelelő szerelékkel és csalikkal horogra is tudtam csábítani jó néhány példányt. Az év azon része, amikor kellemes a vízparton ücsörögni a melegben, még csak most kezdődik, úgyhogy mindenkit arra buzdítok, hogy menjen ki a kedvenc vizére egy jót feederezni és a tanácsaimat, tapasztalataimat megfogadva legyen minél eredményesebb.

Írta: Kálló Kornél