Két komponensű pontyhorgászat

A Speciál Mix Páros Feeder Kupa minden alkalommal nagy kihívás a számunkra, mert az igen erős mezőnyt neves versenyzők, magyar bajnokok is tovább erősítik jelenlétükkel. Mondanom sem kell, hogy itt eredményt elérni rendkívül nehéz, viszont annál értékesebb siker. Hosszú évek óta járunk ide horgászni, így kijelenthető, hogy eléggé ismerjük a vizet, tudjuk az előnyeit, de megtapasztaltuk a buktatóit is. Alapvetően borzalmasan sok ponty él a vízben, viszont ezek egyre rafináltabbak, így csak a legjobb taktikával lehet belőlük nagyobb mennyiséget fogni.

A páros versenyen a harmadik helyet sikerült megszerznünk a neves versenyzők között

Sok horgásszal beszélgettem már itt, aki egész nap csak pár darabot tudott zsákmányolni belőlük, és ez azért felettébb érdekes, mert mi tudjuk, hogy több a hal, mint a víz a tóban. Anti barátommal sikerült egy olyan agresszív etetési technikát felépítenünk, amivel nagyon sok halat tudunk magunk elé gyűjteni és előbb-utóbb a horgunkra is csalni. Van egy mottónk, aminek a lényege: „ha nincs kapásod, akkor azért etessél, ha van kapásod, akkor pedig azért!” A sok etetésre tehát sok hal tud odagyűlni és ezt bizony szem előtt kell tartani. Bátran kijelentem, hogy a nyári időszakban itt csak akkor tud eredményes lenni a horgász, ha sokat etet.

Az etetést egy percre sem hagytuk abba!

Fő a csapatmunka! 

Ennek tükrében állítottuk össze az etetőanyagunkat és annak mennyiségét is, amely kereken 24 liternyi lett, és ezzel ki is merítettük a szervezők által megengedett maximum 24 literes limitet. Az a helyzet, hogy ez a mennyiség egy hagyományos horgászatra borzasztóan sok lenne, de ide Pródra, ahol nagyon sok éhes ponty él, ez a szükséges mennyiség. A szabályok értelmében az etetőanyagunkat kizárólag etetőkosárral juttathattuk be, ami nem kis fizikai megterhelés volt az összes horgász számára, így nekünk is. Mi erre a célra a hárombordás távdobó pelletkosarakat választottuk a nagyméretű alagútkosarak helyett.

Method vagy bordás?! Ez volt a fő kérdés számunkra a versenyt megelőző napon.

De térjünk is rá a konkrétumokra, és nézzük meg, milyen etetőanyagokat is használtunk a versenyen Anti barátommal. Beetető keveréknek és a valódi horgászatra más-más etetőanyagot használtunk. Az etetésre szánt körülbelül 4 kiló főtt kukoricát és 1,5 kilónyi pelletet és bojlit össze kellett ragasztanunk valamivel, hogy az kosárba gyúrható formát öltsön, erre pedig az egyik legjobb megoldás az őrölt TTX, amelyet, ha nedvesebbre hagyunk, akkor nagyon sok szemesanyagot képes megragasztani. Négy kilónyi őrölt TTX-et nedvesítettünk meg tehát ragacsosra és a szemesanyagokat ezután adtuk hozzá, majd alaposan elkevertük azokat. Kísérleteztünk az etetésre alagút kosárral is, mivel ezekkel sokkal nagyobb arányban lehet bejuttatni a magokat, azonban ezen próbálkozásunk zsákutca lett, mivel ezekkel a kosarakkal nem lehet nagy távolságokat dobni.

A TTX az egyik legjobb pontyos adalék, amit érdemes használni, mellé nem foghatunk vele.

Ez a mennyiség szolgált az etetetésül, amit nem kis feladat volt kosárral bejuttatni.

Gazdag keverék főtt kukoricával, pellettel és bojlival.

A hárombordás távdobó pelletkosár lett tehát az etető eszközünk, amivel gyorsan, pontosan, tehát nagyon hatékonyan tudtuk az etetést elvégezni. Külön szereltünk magunknak etetésre használatos feederbotot, amely orsójának dobját fonott főzsinórral töltöttük fel, egész pontosan 0,16-os fonott főzsinórral és 0,20-as szintén fonott dobóelőkével. Ennek a fonott szerelvénynek az volt a szerepe, hogy nyúlásmentességének köszönhetően a becsapódott etetőkosarat megrántva az azonnal kiürüljön, így az etetésünket gyorsabbá és pontosabbá tudtuk tenni.

A 0,16-os fonott főzsinórt egy 0,20-as szintén fonottdobóelőkével erősítettük meg. 

A fonott zsinór nyúlásmentessége jól jött a gyors és pontos etetéshez!

Mint már említettem a konkrét horgászatra, azaz a halfogásra szánt etetőanyagunk egy másik recept alapján készítettük el, amit, ha úgy veszünk egyszerű, de mégis fifikás keverék. A horgászatra szánt hárombordás etetőkosarunkat duplán töltöttük meg, elsőnek egy durva szemcsés etetőanyag került bele, amit nagy erővel gyúrtunk rá, hogy csak nagyon lassan oldódjon ki belőle, a másik keveréket kívülre gyúrtuk lazán, -amely egyébként 50% őrölt TTX és 50% erjesztett etetőanyag keveréke volt- aminek az volt a szerepe, hogy becsapódáskor hívogató felhőt képezzen. Ez az ízes felhő nagyon tetszett a halaknak, amelyek az etetőkosárba gyúrt másik etetőanyagra hamar rá is vetették magukat. A legtöbb versenyző előtt ott voltak a halak, csak éppen az ilyen trükkök nélkül sokkal lassabban tudták horogra bírni őket. Látványos volt, amikor a szerelékünk becsobbant a vízbe a dobások után, akkor egy nagy világos TTX felhő alakult ki, amibe azonnal belevetették magukat a pontyok és szinte egy-két percen belül el is csavarták a botot.

A két komponensű kosárbavaló!

Két különböző etetőanyaggal töltöttük meg a pelletkosarunkat.

Először a durvaszemcsés etetőanyag került belülre a kosárba,

 
amit jó erősen belegyúrunk, hogy csak lassan oldódjon,

viszont kívülre lazán rágyúrjuk a TTX és erjesztett etetőanyag keverékét, 
és már kész is a két komponensű etetőanyagunk amely szinte felrobbantja a vizet!

Előszeretettel használjuk Anti barátommal a TTX-et a pontyos versenyek alkalmával, mivel ez a feltárt kukorica,- amely az olaj kipréselése során marad vissza- a nagy hőmérsékletnek köszönhetően sokkal ízesebb lesz a normál kukoricánál. Ez az adalék a legtöbb pontyos etetőanyag alapja is egyébként, így természetesen nálunk sem maradhatott ki. De térjünk is vissza a horgászatunkra, egészen az alapozóetetésünkig. A versenyt megelőző 10 percben volt lehetősége a versenyzőknek már etetni, amit igyekeztünk maximálisan ki is használni, ezért a botokat sem kímélve hatalmas, narancsméretű gombócokat indítottunk az útjukra mindketten. Az alapozó etetésünket 66 méterre alakítottuk ki a verseny mindkét napján, mert ezen a távon már viszonylag kevés iszap van a fenéken, a szélvizek azonban rendkívül iszaposak. Eredetileg az alapozó etetést 10 méterrel bentebbre, azaz 76 méterre terveztük, de mindkét napra szemből szelet kaptunk, így kényszerűségből visszább kellett venni azon. Az etetésünket tehát 66 méterre alakítottuk ki, azonban a horgászatunkat három méterrel bentebb, azaz 69 méternyire folytattuk, aminek az volt az oka, hogy az etetésre bentről érkező halakat azonnal meg is tudtuk fogni, mivel azok elsőnek a horgunkkal találkoznak. A nagyobb etetésen tartózkodó halak egyébként sem találnak rá olyan könnyen a horogra és a külső, vagy a rossz akadás esélye is jóval nagyobb ott. Ez a taktikai húzás nagyon bejött nekünk, mert szinte a verseny kezdetét jelző dudaszó után rögtön megérkeztek az első pontyok és őrült tempóban robogtunk a hatórás verseny során. Ha nem volt kapásunk, akkor azonnal etetett valamelyikünk, hogy egyrészt a csobogással csalogassa a halakat, másrészt a megérkező példányokat a bejuttatott finom falatokkal helyben is tartsa. A sorsolásunk a rajthelyeink tekintetében alapvetően nem volt jó, de azt gondolom, hogy ki tudtuk hozni a maximumot belőle. Egy-két dolgot még érdemes megemlíteni, mert fontos részei voltak a sikerünknek, ez pedig a megfelelő szerelék, az ideális csalik és a csapatmunka! A szerelék tekintetében bármennyire is szerettünk volna methodozni, be kellett látni, hogy a bordás kosár jobban működött, ezért erre esett a választásunk. A kosár felé egy gumiütközőt tettünk kb. tizenöt centire, ami segítette az akasztást, alá egy 6mm-es gumigolyó és egy szintén 6-os méretű egyszerű forgó került, amibe csak belehurkoltuk az előkénket. Horogelőkének inkább a 0,10-es fonott előke volt a megfelelő ezúttal, amire 8-as méretű szakálnélküli horog került, ezt csomómentes kötéssel rögzítettünk természetesen 10-es csalitüskével.

Egyszerű bordáskosaras végszereléket használtunk, amire csalitüskével ellátott szakálnélküli horog került.

A csalik kiválasztásánál az ízek mellett a színeké volt a főszerep ezúttal, hiszen azt vettük észre, hogy a narancssárga színű csali a legjobb választás, ezért ezzel is kezdtünk mindkét napon, napközben, ha lankadtak a kapások, akkor a fehér szín volt a megmentő, de a citromsárga is adott halakat. Ha megnézzük ezeket a színeket, akkor kitűnik, hogy ezek feltűnő színek, amelyek jól látszódnak a rendkívül zavaros pródi vízben is, talán ezért, mármint a láthatóságuk miatt nem működtek a pasztellszínek itt. A csalik ízesítése szempontjából a vajsavas csalik kapták a főszerepet, ezek itt Pródon szinte verhetetlennek számítanak.

Vajsavas csalik minden mennyiségben.

A három szín amire esküszünk Pródon.

Ilyen szép pontyok is horogra akadtak.
 

Ez a siker azonban nem jöhetett volna létre a megfelelő csapatmunka nélkül, mert minden helyzetben igyekeztük kiegészíteni egymást, így ha egyikünk kicsit pihenni akart, akkor a másik már etetett is helyette, de az is fontos volt, hogy lehetőség szerint ne magunknak szákoljunk, mert akkor jóval gyorsabbak tudtunk lenni, de nem volt olyan sem, hogy az „én botom”, vagy a „te botod”, a lényeg az volt, hogy aki közelebb volt, az fárassza ki a halat és persze, hogy a hal ne vigye el a botot orsóstól, amíg mással vagyunk elfoglalva! Azt gondolom, hogy egy jó versenyt zártunk Antival, ahol minden energiát kipecáztunk magunkból, és ennek meg is lett az eredménye a harmadik helyezés formájában. Ha valaki Pródra indulna horgászni, annak azt tanácsolom, hogy vigyen sok etetőanyagot magával és etessen folyamatosan, és ezáltal tapasztalja meg azt fokozott halfogási tempót, amit mi is diktáltunk a verseny során, persze a két komponensű etetőanyagot sem árt, ha magával viszi!

Írta: Kálló Kornél
Fényképezte: Hegedűs Sándor (The Fishing Shoot)