Minden, amit a bomb feederről tudni illik
Sokaknak a horgászat nem csupán annyit jelent, hogy a horgászbotok mellett a székben üldögélve várja a kapást, hanem mintegy munkát végez a vélt siker érdekében, így a pihenni vágyókkal ellentétben nem pihen fizikailag a vízparton, hanem a pörgős feladatok elvégzése közben jól el is fárad. Most egy olyan módszert próbálok bemutatni, ami fokozott koncentrációt és folyamatos aktivitást követel, cserébe viszont bőséges fogást ígér. Ha valaki inkább pihenni szeretne, az kérem ne is olvassa tovább ezt a cikket, a többiek viszont tartsanak velem!
Hazánkban szinte még ismeretlen a feeder horgászat e vállfaja, a bomb feeder horgászat. Ezt a módszert inkább az intenzíven telepített tavakon érdemes alkalmazni, amelynek célhalai a kis és közepes méretű pontyok és nagytestű kárászok. A módszer lényege a „hang”, amely folyamatosan hívogatja a halakat, ami nem más, mint a csúzlival belőtt pellet vagy egyéb magvak vízbe szóródásának hangja. Ezt a folyamatosan belőtt eleséget és annak hangját hamar összekötik a halak és a pontos etetés helyén várják az újabb falatokat, sőt elébe is mennek annak, így akár vízközt, vagy a víz felszínén is elkapkodják a finom falatokat.
Egy csúzli, egy kis pelletmix és egy kis csemegekukorica és kezdődhet is a lövöldözés!
A módszerhez tehát szükségünk lesz egy medium, vagy medium-light feederbotra 3, vagy 3,30-as hosszúságban, rajta egy kisméretű, könnyű orsóval, ami monofil 0,20-as süllyedő zsinórral van szerelve. Nincs szükségünk ettől hosszabb botokra, mert nem fogunk messzire horgászni, de mondhatnám azt is, hogy kifejezetten közelre fogunk csak dobni, mivel a csúzlival pontosan és kis területre csak 20-maximum 30 méterre tudjuk bejuttatni a csalikat. Mindenképpen szükségünk lesz egy jó minőségű pelletcsúzlira, de lehet csonti csúzli is, ha nem akarunk nagy távolságra lőni, a lényeg, hogy a kosara kúpos kialakítású legyen, amiből veszteség nélkül indulnak útra a pelletek és a magvak. Jó tudni, hogy minél nagyobb szemű csalit akarunk belőni, annál nagyobb lesz az elérhető lövési távolságunk. A 4 mm-es lehet a legkisebb méret a pelletek között, amit el lehet lőni, de inkább az ettől nagyobb, 6-8 mm-es pelletek az ideálisak a csúzlizáshoz, ezeket még egy csonticsúzlival is el lehet lőni legalább 15-20 méterre. Az apró pelletekkel az a baj, hogy nagyon szélérzékenyek, így a legkisebb szellő is jelentősen meg tudja fogni ezeket a levegőben. Természetesen nem csak pelleteket, hanem főtt magvakat is lőhetünk az etetésünkre, így akár csemegekukoricát is. A csemegével szintén csak közelre tudunk lőni, annak csekély súlya miatt.
Háromféle pelletet kevertem ezúttal össze, így volt a mixben 4, 6, és 8 milliméteres változat is.
Egy csonticsúzli volt ezúttal kéznél nekem,
de az 5-8 szem pelletet ezzel is kényelmesen be tudtam lőni 20 méterre.
Houston hallasz?! Felvettük a röppályát, úton vagyunk az etetés felé!
A horgászboton a végszerelékünk legfontosabb eleme az ólom, amely lehet kocka, de akár grippa, vagy más alakzat is, lehet in-line, azaz átmenő furattal rendelkező, vagy végólom is. Becsapódáskor az ilyen ólom nem ad ki túlságosan nagy hangot, sőt inkább a pelletszemek hangjára hasonlít, ezzel is hívogatva azokat. Mivel nem kell túlságosan messzire dobnunk, ezért nincs szükség nagy ólomra, így 20-40 gramm körül válasszuk ki a számunkra legmegfelelőbbet. Fontos, hogy festett ólmot alkalmazzunk, ami nem zavarja a halakat. Az ólmot kapcsoljuk bele egy forgókapocsba, amit fűzzünk fel a főzsinórra, tehetünk elé ütközőt is, de hagyhatjuk végtelenül csúszóra is, viszont, ha ütköztetjük, akkor hagyjunk neki 30-40 centinyi mozgásteret. Az ólom alá kerülhet egy gumigyöngy, a főzsinór végére pedig egy forgó, vagy quick-change kapocs, ebbe rögzítjük majd az előkét. Az előke 30-50 centiméter hosszúságú monofil horogelőke legyen 0,18-0,20-as átmérővel. Az előkére a várható halak méretéhez igazodva 10-12-es méretű füles horgot kössünk, a csali rögzítési módja pedig szilikon pelletkarika, vagy csalitüske legyen. Értelem szerint, ha kemény pelletet kívánunk csaliként felkínálni az etetésre szántak közül, akkor a pelletkarika lesz a legjobb megoldás, míg puhább csalik esetén a jól bevált csalitüskés megoldás is jó lehet.
Végy egy kisméretű, de festett ólmot, kapcsold bele egy 10-es méretű forgókapocsba,
amelyet felfűztél a főzsinórra, ezután fűzzél fel egy gumiütközőt, majd kössél bele egy 8-as méretű forgót,
ebbe kerül majd bele a 30-50 centi hosszú monofil előke,
amelyre 10-es méretű szakálnélküli horog kerül megkötésre csalitüskével,
vagy pelletkarikával.
Így néz ki a szerelékem.
Csalik terén a legtöbbször a süllyedő csalikat használjuk ehhez a technikához, azonban a nyári nagy melegek alkalmával vagy mélyebb víz esetén - ahol könnyedén elemelkedhetnek a halak a fenékről -, érdemes lehet pop-up csalikkal is próbálkozni, mert a folyamatosan belőtt pelletszemekre egyébként is hajlamosak feljebb jönni a halak és azokat vízközt elkapkodni. Az etetésre szánt pelleteknek inkább a 4-8 milliméteres halliszt alapú változatok a legalkalmasabbak, az ettől kisebb méreteket ugyanis nem igazán tudjuk belőni erre a távolságra, mivel azok súlya igen csekély. A 6-os, 8-as változatok ideálisak a 20-25 méteres távolságra történő csúzlizásra. Két kilónyi pellet elegendő lehet egy négyórás intenzív horgászatra, mivel egyszerre 5-8 szemet lövünk csak be. Én úgy szoktam megadni a horgászat ütemét, hogy egy percenként lövöm a pelleteket háromszor, majd ezután újradobok, ezzel is csobogva, majd ismét egy hármas lövés sorozat utáni dobás következik és ezt igyekszem követni, feltéve, ha a halak hagyják.
Csalitüskével egyszerűen!
Süllyedő minibojli a csalitüskén, amit egy 10-esméretű szakálnélküli horog alá kötöttem.
A horgászat kezdetén nehéz elképzelni, hogy 1-2 óra elteltével az ütemes etetés hatására úgy beállhatnak a pontyok, hogy még a botot is kicsavarhatják a kezünkből egy újradobás alkalmával. Fontos, hogy a távolságot mérjük ki és jelöljük is azt meg egy zsinórjelölő filccel, azonban a klipszet ne akasszuk be, mert olyan vehemens kapásaink lehetnek, hogy nem lesz esély a kiakasztásra. A zsinór megjelölésével pontosan tudni fogjuk, ha nem a megfelelő távolságban vagyunk. Mivel nem használunk semmiféle etetőanyagot, amivel széthúznánk ilyenkor a halakat, ezért nyugodtan dobhatunk újat, ha nem a jó távolságon landolt a végszerelékünk. Bizonyos idő elteltével kopni fog a jelölésünk, ezért ezt időnként érdemes újrafesteni.
Tegyük stabil bottartóba a feederbotunkat,
mert ha éppen lövés közben jelentkezik a kapás, akkor nehogy lerántsa azt.
Nem kell klipszet használni, azonban egy zsinórjelölővel érdemes megjelölnünk a főzsinórunkat,
így minden dobáskor tisztában leszünk a szerelékünk helyzetével.
A horgászatom kezdetekor, 10-et lőttem alapozás gyanánt, aztán pedig elkezdtem a folyamatos, ütemes etetést és horgászatot, az első fél-háromnegyed óra eseménytelenül telt el, bár voltak jelek, hogy van hal előttem, mivel a spicc néha komótosan elgörbült a beleúszásoktól. Csak idő kérdése volt, hogy mikor jön meg az első ponty a horgon, ami nem is váratott sokat magára, egy botgörbítős, de nem túlságosan vehemens kapással jelentkezett is egy jó kettes, amelyet pár perc múlva egy kisebb társa követett. Azt gondoltam, hogy beállt a pontycsapat az etetésemre, de sajnos ez csak egy két tagból álló banda lehetett, mert a következő húsz perc eseménytelenül telt el. Ez idő alatt azonban folyamatosan lőttem a csalikat az etetésre, tudván azt, hogy előbb-utóbb újabb halak érkeznek majd és ha már megjöttek, akkor a terített asztalnál bizonyára el is fognak időzni.
A kistestű pontyok szinte habzsolták a belőtt pelleteket.
Csendélet, amely bármelyik pillanatban megtörhet egy potyka!
Számításom be is igazolódott, mert a következő óra parádésra sikeredett, mint egy tűzijáték, úgy durrantak a kapások, az orsó pedig visított a fájdalomtól. Nyugodtan mondhatom, hogy beálltak a pontyok, mert volt olyan, hogy hat perc alatt kettőt is sikerült szákba terelnem. A bomb feederrel nem feltétlenül fogjuk meg életünk halát, de egy olyan intenzív és élvezetes horgászatban lehet részünk, ami biztosan megemeli az ember adrenalin szintjét. A horgászat legnagyobb hala egy 4,5 kilós pikkelyes volt, ami alaposan megdolgozta a finom feederbotot, azonban az esélyt sem adott annak elengedésére.
Jól dolgozik a finom pálca! Élvezetes fárasztásokban és
vehemens kapásokban lehet részünk ezt a technikát alkalmazva!
A nap legnagyobb hala olyan 4,5 kilós lehetett.
Ha valaki érzi magában az erőt és új kihívásokat keres a feederezés világában, annak bátran ajánlom ezt a technikát, mert iszonyatosan jót lehet így szórakozni és nem utolsó sorban fejleszteni tudásunkat. Egy csúzli, egy kilónyi pellet, egy feederbot és indulhat a bomb feeder!
Írta: Kálló Kornél
