Partszéli pontyos praktikák
Az emberek egy nagy kiterjedésű víz láttán nyomban a távolba akarnak horgászni és csak a nagy dobások lebegnek a szemük előtt, pedig sokszor a halak semmitől sem zavartatva a part mellett élnek, táplálkoznak. Végül is, ha belegondolunk, itt van a legnagyobb esélyük elkerülni a horgászt, és még táplálékból is garantáltan sok van, mivel a nád és más vízinövények is táplálék állatkák tömkelegét rejtegetik, de ha kissé jobban belegondolunk, a horgászat végeztével megmaradt etetőanyagunk és csalink is jó eséllyel itt végzi.
Sokszor fogtam már szinte a talpam alól pontyokat, de ezúttal nem csupán pontyokat, hanem kifejezetten szép példányokat szerettem volna itt fogni, ezzel is beigazolva a teóriámat, hogy a part közelében éppúgy járnak ezek a behemótok, mint bentebb. Mivel nagytestű halakat szerettem volna horogra csalni, ezért az etetésemet is az ő szájízük szerint alakítottam ki. Az etetésem helyét a stégtől mintegy 15-20 méterre oldalra, de a nádfal előtt alakítottam ki, amelyre Maros Mix Speciál Halibut 4,5 mm-es pelletet kevertem össze 5 mm-es Mézes pellettel és főtt kukoricával dúsítottam mindezt. Ez a pelletmix és főtt kukorica keveréke garantáltan helyben tartja az arra tévedő pontyokat, amit aztán csak horogra kell csalni. Ezt a szemes mixet egyébként a rövid távolság miatt csúzlival lőttem be, kézzel már talán távoli lett volna bedobni. Mivel ilyen közelre alakítottam ki a horgászatom helyszínét, ezért a horgászbotomat is a szokottól rövidebbre cseréltem, így egy 360-as Tubertini EA Method Carp Feedert vittem magammal a horgászatra. Ez a 30-100 grammos feederbot ezen a nádfal előtti helyen, ahol bármikor befordulhat oda a megugró hal, a dobósúlya ellenére kellő erőtartalékkal rendelkezik, amit rendre ki is használ az ember egy-egy megakasztott hal esetében. Mivel nagy halakra és akadós terepen horgásztam ezért a Tubertini Sirio 6000-es orsóm dobjára egy kifejezetten erős 0,30-as Tubertini Gorilla Feeder zsinór került, számítva a nád vagy más vízinövény okozta sérülésekre is. A végszerelékem egyébként egy hagyományos 30 grammos bordás kosárból állt, amelyet felül megütköztettem egy stopperrel, alá pedig egy gumigolyó és egy forgó került, amibe belehurkoltam a fonott horogelőkét.
Ezúttal nem bíztam semmit sem a véletlenre, 0,30-as átmérőjű Tubertini Gorilla Feeder került az orsóm dobjára.
A szerelékem egyszerű, azonban mégis fogós!
Az ilyen erőszakos helyzetre, ahol a hal az első kirohanásával máris a nádba akar beugrani, mindenképpen a fonott horogelőkét érdemes választani a jobb teherbírása miatt, így én is ezt tettem és egy 0,14-es fonott előkezsinórra kötöttem fel egy 6-os méretű Tubertini Serie 881 típusú horgot, ezt természetesen csomómentes kötéssel rögzítettem, alatta egy egyszerű hajszál előkével. Úgy terveztem, hogy mindenképpen nagyobb csalikkal fogok horgászni, ezért egy bő két centis hajszálelőkét alakítottam ki, hogy legyen helye azoknak bőven, de ha esetleg mégis szűkös lenne, akkor ezen még úgy tudunk segíteni, hogy Maros Mix pelletstoppert használunk a csali rögzítéséhez, így legalább fél centit tudunk pluszban hozzátenni. Apró kis trükk ez is, de annál hatásosabb!
Ananász-vajsav kombináció, ez még amurra is jó lehet!
Balanszírozzunk kukoricát! Két szem hal-eper pácolt kukoricamellé
egy szem szintén epres, 9mm-es Bloody Ball került
Az etetőkosaramba ezúttal egy kifejezetten halas etetőanyagot kevertem, ami a Serie Walter család egyik új tagja, egészen pontosan a Method Crush Green fantázianevű etetőanyaga volt. Ez a keverék egyébként egy erősen halas, zöldszínű, finomszemcsés etetőanyag, ami prémium minőségű alapanyagokból készült. Az etetőanyag bekeverése során még megspékeltem az új Serie Walter Krilles Aktivátorral, amiből két kiló etetőanyaghoz egy fél flakonnal adtam hozzá. Ezekről az aktivátor aromákról azt azért érdemes tudni, hogy nagyon erősek, ezért normál adagolás mellett jónéhány kiló etetőanyagot tovább tudunk ízesíteni velük. A felturbózott etetőanyagomat tehát ezúttal nem tömködős, hanem bordás kosárban, nagy gombócként juttattam be.
A Serie Walter Method Crush Green etetőanyagát krilles aktivátorral tökéletesítettem.
Csalinak több mindent hoztam magammal, így a kemény fúrt Maros Mix XXL Ponty epres pelletet 14mm-es méretben, Serie Walter Waftereket 8-10mm-es méretekben és Bloody Ball-t 9mm-es verzióban, valamint Maros Mix pácolt csemegekukoricát hal-eper ízben. Ezekből a csalikból próbáltam nagyobb méretű csalikombinációkat összerakni, így például a kemény, epres XXL ponty pelletet kikönnyítettem egy 9 mm-es szintén epres Bloody Ball-al, de ez utóbbi csali felkerült két kukoricaszem mellé is, valamint csináltam egy 10mm-es vajsavas és egy 8 mm-es ananászos Wafter-ből is hóember csalit. Ezen csalikombinálások egyik fő célja a csali méretének növelése volt, de ha már így tettem, megpróbáltam kissé különlegessé tenni azokat a halak számára. A pelletek becsúzlizása után rádobtam az etetésre a felcsalizott végszerelékemet, és megkezdődött a várakozás.
A szemes-pelletes etetésemet ezúttal csúzli segítségével juttattam be.
A féket ilyen esetben viszonylag lazára kell hagyni és a zsinórklipszből a zsinórt is ki kell akasztani, mert a megugró nagyobb testű hal mindent el fog vinni, ha nem figyelünk még a botunkat is! Mivel fontos a pontosság itt is ezért használok zsinórjelölő filcet, hogy mindig tudjam hova kell a dobások erejéig visszaakasztani a zsinórt, azonban ezt a bedobás után rögtön vissza is veszem. Ilyen távolságnál nem feltétlenül lenne egyébként rá szükség, de 30-40 méterre már mindenképpen használjuk ki ezek előnyeit, én azonban már annyira megszoktam, hogy még itt is klipszeltem ezen a rövidebb távon. A félelmem a botvivős kapásokkal kapcsolatban hamar beigazolódott, mert egy szempillantás alatt derékba tekerte egy ponty a feederbotomat, de mire lenyúltam a botért már az orsó is visított a hal kirohanása alatt. Egy háromkilós ponty volt az elkövető, azonban a rövid távolságnak köszönhetően sokkal agresszívebben viselkednek a halak, mint amikor nagy távolságból kihúzva, szinte már elfáradnak mire a parthoz érkeznek. Kellő önbizalommal dobtam vissza a szerelékemet, aminek horga alatt a hajszálelőkén ezúttal két szem hal-eper ízű pácolt kukorica és egy szem epres Bloody Ball várta a jelentkezőket. Bedobás után hosszú várakozás következett, mert úgy voltam vele, nem veszem ki, amíg nem lesz kapásom, hogy felesleges csobogással ne zavarjam a halakat. Majdnem 40 perc telt el, mire ismét kapásom lett, de ezúttal már egy valamivel nagyobb, körülbelül öt kilós ponty volt az elkövető.
Egy 5-6 kiló közti egészséges példány.
Csaliarzenálom, amelyekből különböző csalikombinációkat próbáltam készíteni.
Azt gondoltam, hogy ez már-már bizonyítéka a teóriámnak, miszerint a partközelben is vannak szebb halak, de azért az igazi bizonyíték mégis csak az lett volna, ha egy igazán szép példány kerül a horogra! Ennek érdekében egy keményebb, nagyobb méretű csalikombinációt tettem fel a hajszálelőkémre, ami egy szem Maros Mix XXL Ponty epres pelletből és egy szem 9mm-es Serie Walter Bloody Ball szintén epres csaliból állt. Ezt a nagyobb csalit talán jobban kedvelik a nagyobb testű halak. Mivel többet már nem tehettem az ügy érdekében, ezért türelmesen vártam a kapásra. Látszott az etetésemen, hogy vannak halak, kisebb-nagyobb buborékok jelezték a halak ottlétét, de kapás csak nem akart kialakulni, úgyhogy sokáig unatkoztam a ládán ülve. Nem tudom megmondani, hogy mennyi ideig ücsörögtem ott, de nagyon sokáig, amikor elemi erővel indult meg a botom spicce és vele együtt az orsó fékje is! A megakasztott hal azonnal lehúzott vagy 40 méter zsinórt az orsóról, a baj csak az volt, hogy mindezt a nádfal előtt tette, úgy hogy a zsinóromat végig a nádon húzta magával. Ekkor úgy éreztem, hogy nem sok esélyem van és csak egy pillanat műve lesz, hogy a nádszálakon súrlódó zsinór mikor szakad majd el! A hal közvetlenül a nádfal mellett húzta le a zsinóromat, ami csodák csodájára vagy éppen a vastagabb átmérőnek köszönhetően nem szakadt el, ám ekkor gondolt egyet a torpedó és a nyíltvíz felé vette az irányt! Ez volt talán a legjobb, ami bekövetkezhetett, mert így esélyem a megfogására óriásit nőtt, így már csak türelmesen kellett fárasztanom. Több mint negyedórás fárasztás után aztán egy hatalmas tükörponty pihegett előttem, amit végre sikerült megmerítenem!
Hatalmas küzdelem árán sikerült csak megszákolnom ezt a gyönyörű 12,7 kilós tükörpontyot.
A mérleg mutatója 12700 grammot mutatott, talán mondanom sem kell, örömöm határtalan volt, mivel ez már valóban bizonyíték arra, hogy sokszor nem fontos óriásit dobni a nagyhalak megfogásához, mert itt a partközelben is rájuk találhatunk, ha kellően ügyesek vagyunk. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki ezt a partközeli horgászatot, mert kellemes meglepetésben lehet része, s mi több, lehet, hogy élete legnagyobb pontya ott úszik most is a lába előtt, csak éppen nem dobott még rá.
