Tavaszi gyöngyszemek
Ez a tél bizony igen hosszú kényszerpihenőt rótt a horgászokra, ami után még nagyobb izgalommal vártam az év első horgászatát. Az első élmények minden évben fontosak, így ez a horgászat kiemelt helyen kezelendő az ember naptárában.
Már-már hagyomány nálam, hogy a szeretett csatornámon, a Keleti-főcsatornán indítom az évet egy könnyed, de mégis finom technikát igénylő feederezéssel. A várható halak ebben az időszakban kisebb bodorkák és keszegek, melyek közé, ha bekeveredik egy-egy szebb példány, akkor az már bónusznak számít. Nincs is ezzel semmi baj, nem kell mindjárt a legnagyobb pontyokkal hadakozni, a megkopott mozdulatok újragyakorlása, reflexeink felélesztése a fő cél az első horgászatok alkalmával, persze a halfogás öröme ilyenkor sem maradhat el. A megfelelő felszereléssel és technikával azonban igen élvezetessé tud válni ezen apróhalak horgászata is. Az agresszív kapások, amelyek folyamatosan jelentkeznek és a finom bottal történő fárasztás különös varázst ad ezeknek az alkalmaknak.
A Keleti-főcsatorna Polgári Hídjához szoktam legtöbbet járni.
A bodorka télen is aktívan táplálkozik, így ha rájuk találunk valahol, jó horgászat elébe nézhetünk!
Ha már itt tartok, érdemes bemutatnom az általam használt felszerelést, ami a lelke ennek a technikának. Mivel nem kell messzire horgászni, úgy 14-16 méterre, ezért elegendő egy 2,70-3,0 méteres finom feederbot, amelybe a leglágyabb spiccet tesszük. Jómagam egy Tubertini Reflex lightfeedert vittem magammal ez alkalommal. Erre a pálcára elegendő egy 30-as, vagy egy 40-es méretű orsó, amely precíz fékkel rendelkezik, nekem ez a már jól bevált Tubertini Sirio 3000-es méretben. A felszerelés fontos eleme a zsinór, amely szerepe véleményem szerint felértékelődik az ilyen kis halak finom szerelékkel történő horgászata során. Két lehetséges irány mutatkozik, melyek közül az egyik a fonott zsinóros horgászat, ezzel gyönyörűen láthatóak a kapások, a másik eset pedig a vékony süllyedő zsinórok használata. A vékony monofil zsinórral egyrészt igazodunk a kis horgokhoz, illetve a vékony előkékhez, mondhatni terhet veszünk le a vállukról, másrészt jóval érzékenyebbé válik ez által a szerelékünk. Hihetetlen, hogy milyen nagy különbség van egy 20-as és egy 16-os zsinór között ez esetben. Jóval kevésbé kap bele a víz nyomása a kisebb átmérővel rendelkező zsinórba, ezáltal könnyebben és pontosabban tudjuk felvenni a kontaktust a horgunkkal.
Még jég volt a víz szélén a horgászat idején.
Ha a vékony előke használata kikerülhetetlen, akkor számomra a döntést, miszerint melyik zsinórtípust részesítsem előnyben, a halak várható mérete dönti el. Kisebb keszegfélékre 20-25 dkg várható egyedméretig jó döntés a fonott főzsinór, azonban nagyobbtestű keszegek, kárászok esetén, melyek súlya 0,5 kg vagy több, inkább a monofil zsinór tűnhet jobb választásnak. Mindezeket persze az igen vékony 0,08-0,09-es előkékre értem, ennek függvényében kell értelmezni a dolgot. Az előke és a horog közti kapcsolatot minden esetben egy vékony erőgumi beiktatásával érdemes megoldani, ez jó szolgálatot tesz az előkénk és horgunk tehermentesítésében. Visszatérve kissé a főzsinórra: ezúttal 0,10-es Tubertini Concept X8 fonottat tekertem a dobra a várható apró halakhoz igazodva. Az előkém a nekem már jól bevált Tubertini Dragon 0,08-as méretben. A szerelékem következő fontos eleme a horog, amellyel kapcsolatban egyre több kérdés vetődött fel bennem mostanában! Az nem kérdés szerintem, hogy fontos a horog mérete és ezáltal a horog súlya a horgászatunk során, na de a szín, azzal mi a helyzet? Többször megfigyeltem már, hogy a horog színe számíthat az eredményesség tekintetében. Szúnyoglárvás horgászathoz, netán piros pinkihez-csontihoz bizony jól passzol a piros horog. Nem egy esetben előfordult már, hogy üres piros színű horoggal fogtam halat, akkoriban véletlennek hittem, mára hiszem, hogy nem volt véletlen! Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig ezt kellene használni, azonban érdemes kipróbálni az általunk horgászott vízen, lehet, hogy meglepő felfedezést tehetünk vele. Nálam a piros horog esetére a Tubertini Serie 2 red változata a megfelelő megoldás, ezúttal ebből a típusból az apró 19-es méretet használtam. Ez a horog kis méretekben is kellően erős, nem hajlik ki még egy ponty alatt sem. Ha már a piros színt elemezzük, akkor eljött az ideje beszélni az etetőkosárról is, mert bizony az általam utóbbi időben használt kosár színe is ilyen. Ez pedig nem más mint a feeder világbajnok csapattársam, Erdei Attila által létrehozott etetőkosár család. Az egyre bővülő választékból ezúttal én a legkisebb űrmérettel rendelkező méretet választottam 10 grammos önsúllyal. A kosár színe emlékeztet a szúnyoglárva színére, ami bizakodással tölti el az óvatos halakat. A színe és űrmérete mellett beszélni kell annak súlyáról és ezáltal a finom feeder horgászatban betöltött szerepéről is. A rosszul megválasztott etetőkosár tömege sajnos károsan befolyásolja a horgászatunkat, a felesleges teher, ami ide-oda billeg a horog kiakadásához, az előke szakadásához vezethet. Ezért úgy érdemes kosarat választani az ilyen ultra-light feederezés során, hogy a lehető legkisebb terhet válasszuk, elkerülvén a fent leírt hibalehetőségeket. Az etetőanyagom egy kilogramm Maros Mix XXL Light Breme etetőanyagból, Maros Mix Dévér Speciál folyékony aromából és egy kevés rárostált Maros Mix Sötét Löszből állt. Ez az etetőanyag nagyon jól használható egész éven át bodorkára és dévérkeszegre, sötét színével és kellemes illatával a legóvatosabb halak is elcsábíthatók a versenyszituációkban.
A tuti etetőanyagom, melyhez sötét löszt is adagoltam.
Viszonylag sok pinkit adagoltam a kosár közepébe minden dobás alkalmával.
Szép évkezdő teríték!
Az etetőanyag mellett azonban legalább olyan fontos szerep jut az élőcsaliknak és azok felhasználásának is. A hideg vízben alig táplálkozó halakat könnyen túl lehet etetni, ezért a kevesebb néha több elvet alkalmazzuk a csalik adagolásánál. A hideg vízben egyértelműen a legjobb élőcsali a szúnyoglárva, azonban a piros pinkivel is igen jó eredményeket érhetünk el ilyenkor. A csonti és a giliszta ebben az időszakban még talán túl nagy falat. Ezúttal a szúnyoglárva nem állt rendelkezésemre, így a pinki volt a fő csapás, ami szintén fogós csalinak bizonyult. A kosárba bőven adagolva folyamatosan fent tudtam tartani a halak érdeklődését az etetésemen és egyre többet tudtam a szákba terelni belőlük. A finomra hangolt évindító horgászat igen jól sikerült, egy-két kisebb keszeg keveredett bele a szép bodorka zsákmányba. Azt gondolom soha rosszabb évkezdést!
