Te kis gonosz törpe!
Ha száz horgászt megkérdeznék, hogy kedveli-e a törpeharcsát, szerintem talán egy ha lenne köztük, aki igennel válaszolna. Szúrós mivolta és féktelen falánksága miatt sok bosszúságot okoz ez az aprócska hal az óvatlan horgászoknak. De mi van akkor, ha ezúttal nem elkerülni szeretnénk őket, hanem éppen ellenkezőleg: megfogni, horogra keríteni vágyunk?
A törpeharcsa, latin nevén Ameiurus nebulosos, egy Észak-Amerikában őshonos halfaj, amely az európai vizekhez igazodva új alfajként vert tanyát. A halfaj megtestesíti a tökéletes zabálógép fogalmát, mert talán nincs olyan táplálék, amiből ne tudna mindennél többet elfogyasztani. Ha ez még nem is lenne hatalmas probléma, akkor az mindenképpen az, hogy ez a falánk és rendkívül szapora bestia természetes ellenség nélkül szaporodik a vizeinkben és ahova betette a lábát, onnan szinte kiírthatatlan. Ebben az írásomban nem a törpék elkerülését, hanem az eredményes megfogásukat igyekszem bemutatni.
Kevesen vannak akik szeretik!
A száj szélén sűrű kefefogazata van a törpeharcsának, amivel a vékony előkéket felsérti.
A zöld ördögök.
Ha valami elengedhetetlen a törpe horgászatához, akkor az nem más, mint az etetőanyag, az élőcsali és ezekből több és még több! De milyen is a számukra kedvelt etetőanyag, magyarán milyen a jó törpés kaja? Véleményem szerint kellően aromás és ízes, darabos szemcséket is tartalmazó világos etetőanyag. Ezért én minden esetben használok aromát és édesítőszert is az etetőanyag ízesítésére, mindezt azért is teszem, mert a törpeharcsának van a hazai vizekben élő halak közül a legjobb ízlelése, szaglása, ezért is találják meg olyan hamar az etetésünket. A világos szín az apró szemekkel ellátott halat is ingerli valamelyest, a durvább szemcsézet pedig garantáltan helyben is tartja a falánk kis jószágokat. Mivel a fenéken táplálkoznak, ezért az etetőanyag nedvességét is célszerű ehhez igazítani, tehát jó vizesre keverjük azt, hogy ne legyen benne túlságosan sok felszálló szemcse. Az élőanyagok tekintetében a csonti, a pinki és a giliszta mint a triumvirátus úgy állnak a kedvenc csalik élén. A csontival az apraját mindig el tudjuk kerülni, ha azonban ez nem célunk, akkor a pinki is tökéletes megoldás lehet, amit egyébként mindig szívesen eszik meg a törpe, a giliszta pedig az az ízbomba, aminek sosem tud ellenállni a törpeharcsa.
Triumvirátus! A három legjobb törpézős csali a csonti, a pinki és a giliszta!
A csemegekukoricával a szebb példányokat is ki tudjuk szelektálni az apróbbak közül.
Míg a csontkukac és a pinki viszonylag jól bírja a horgon és így több halat is simán meg tudunk fogni vele, addig a giliszta sokkal sérülékenyebb csali és ezt hamarabb is lelopják a horogról. Érdemes még szót ejtenem a nagy törpe kedvencéről, ami nem más, mint a csemegekukorica, ezzel a csalival az igazán nagy 10-20 dekás példányok is megfoghatók, mert óhatatlanul leszelektáljuk vele a legkisebb példányokat. Ha már beszéltem az etetőanyagról és a csalikról, akkor érdemes szót ejteni arról is, hogy milyen egy jó feeder végszerelék a törpeharcsák megfogására, illetve, hogy az alkotóelemek kiválasztásánál mire figyeljünk oda. Az első és talán legfontosabb szempont szerintem az, hogy abból induljunk ki, hogy ez egy roppant falánk halfaj, aminek óriási méretű szája van. Ez arra enged következtetni, hogy nem kell a legfinomabb felszerelés a megfogásához, tehát a horog és az előke tekintetében nem kell finomkodnunk. Én az előkevastagságot 0,12-0,14-es vastagságban tartom ideálisnak, bár a halak mérete nem indokolná az ilyen vastag zsinórt, mert lássuk be: az alig pár dekás halakhoz nincs szükségünk ilyen vastag előkékre, azonban nem is ez indokolja ezt. A törpeharcsa szájában ragadozó, mindenevő életmódjához igazodva sűrű kefeszerű fogazat található, amire nem is nagyon figyelünk oda, mert olyan apró. Ez a fogsor rendkívül meg tudja sérteni az előkénket, ha mélyebbre nyeli a horgot a törpe. Ezt és a horogszabadító okozta sérüléseket nehezen viselik a véknyabb zsinórok, azonban a fentebb már említett 0,12-es, 0,14-es előkezsinórnak ez már nem okoz problémát és ismét hozzáteszem, a törpének nem számít! A horog tekintetében talán a legfontosabb gondolat, hogy könnyen ki tudjuk azt szabadítani, legyen szó kézzel, vagy horogszabadítóval történő horogkivételről. Ezt elősegítendő olyan horogformát célszerű választani, aminek hosszú szára van, nekem ezek közül is a hosszú szárú-kerek öblű változatok váltak be a legjobban.
A hosszú szárú kerek öblű horgok megkönnyítik a horog kiszabadítását.
Két fehér egy piros!
Nem mindegy a méret! Amíg az alsó egy 2-3 dekás falánkság, addig a felső üti a 10 dekát.
Azt észrevettem, hogy ha piros horgot használok, akkor hamarabb fogok keszeget is a törpék között, főleg ha az adott víz kellően áttetsző. Fontos beszélni az alapozó etetésről és annak mértékéről is. Nekem nem vált be az egyszerre nagy mennyiségű kezdőetetés bejuttatása, sokkalta inkább a folyamatos, de kis mennyiségű etetés. Ha ez utóbbit választjuk, akkor már az első pillanatoktól kezdve horogra csalhatjuk az oda érkező halakat. Amit még viszont itt megemlítenék, hogy az etetés megkezdésekor érdemes poraromákkal kísérletezni, mert ez az extra ízfokozás jótékony hatással bír a halakra nézve. Erre a célra bármely édes, szőlőcukor alapú poraroma jó lehet, a sós alapra készült poraromák talán itt kevésbé hatékonyak, mert a törpeharcsák inkább az édeset részesítik előnyben, mint a sósat. Egyesek szerint a só csípi az egyébként pikkelyek nélküli nyálkás bőrüket, bár az is lehet, hogy ez csak amolyan mende-monda, ami viszont biztos, hogy az édes ízekkel nem fogunk hibázni. Amit még fontos megemlítenem, hogy a törpe kapása sokszor csak apró pöccintés, amit nem is feltétlenül veszünk komolyan, mint kapást! Ez egyébként azért van, mármint a minimális jelzés, mert a harcsa miután megette a horgunkat csalistól, továbbra is ott habzsolja a kaját, nem ugrik el, mint a keszeg vagy a ponty, látványos kapást okozva ezzel. Nagyon fontos tehát, hogy ezt az apró kapást időben észrevegyük, mert ha ez nem sikerül, akkor előbb-utóbb lesz egy olyan törpeharcsánk, aminek a gyomrában landolt a horog. Ezt a bosszús horogszabadítást kerülendő érdemes fonott zsinórt használni főzsinórnak, mert ez tökéletesen közvetíti számunkra a kapást.
Törpézés közben lehet más halat is fogni, ezúttal egy szép sügér köszönt be a harcsák közé!
Bármennyire is sokan nem kedvelik ezt a három szúrós tüskével ellátott halat, az azonban igaz, hogy a horgászata élvezetes és eseménydús, mert ez a halfaj szinte mindig étvágyánál van és ahol egy van, ott van belőle több is. Persze egy másodpercig sem állítanám, hogy áldás ez az inváziós halfaj a hazai vizeinkben, sokkalta inkább átok ez. Azt még fontos megjegyezni, hogy ez a húsát tekintve ízletes hal hazánkban invazív faj, ami kifogása után nem ereszthető vissza, azt minden mennyiségben elvihetjük, sőt kötelező is elvinni azt! Jobban szeretném, ha az őshonos bodorkák, vörösszárnyú keszegek vagy dévérek lepnék el így a vizeinket, mint ezek a halak, de ha már így van, megpróbáltam valami pozitívat is keresni a törpékben, remélem sikerült.
