Újévi köszöntő!
Alighogy beköszöntött az új esztendő, rögtön egy kiadós horgászattal indítottam az évet. Az időjárás szinte már annyira kellemesnek ígérkezett január első napjaira, hogy nem is volt kérdés, ezeket a tavaszias napokat a vízparton kell tölteni.
Kis hazánk bővelkedik horgászvizekben, a helyszínek sokasága már-már átláthatatlan, azonban a Duna, a Tisza, a Balaton és a Tisza-tó számomra a korona ékköveinek számítanak. Ezeken a vizeken mindig különös érzés fog el, ha horgászni megyek. Ezúttal ez utóbbira, a Tisza-tóra, egészen pontosan a poroszlói Kis-Tiszára látogattam el horgászni. A Tisza-tó hivatalos neve Kiskörei víztározó, amely 127 négyzetkilométernyi területen fekszik és kialakítása 1973-ban kezdődött a Kiskörei Erőmű duzzasztógátjával, majd feltöltése 1990-ben fejeződött be. Ugyan ez egy mesterségesen létrehozott vízterület, amelyet azonban a természet elfoglalt magának és egy csodás élővilág alakult így itt ki. Erre a természeti kincsre érdemes odafigyelni és kötelességünk is úgy vigyázni rá, mint az örökségünkre. Ezúttal egy barátom, Szepesi Imi hívott el egy horgászatra ide, egészen pontosan a Kis-Tisza sóházi kanyar részére. A vendéglátómról annyit érdemes megjegyeznem, hogy a vízterület elkötelezett híve és azon kevesek egyike, aki minden egyes napján ennek a víznek él, nem utolsó sorban annyira ismeri a helyet, hogy még a vadkacsák is előre köszönnek neki. A Kis-Tisza a víztározó azon része, ahol tulajdonképpen folyik a folyó, itt egész évben állandó vízmozgás van, a Poroszlót és Tiszafüredet összekötő hídtól egészen Tiszanánáig tart. A helyenként 60-70 méter széles és 3-4 méter mély vízben a tározó leeresztése után nagyobb halsűrűség alakul ki a horgászok nagy örömére.
A Tisza-tó szenzációs horgászélményekkel ajándékozott meg ezúttal,
míg be nem fagy csak ajánlani tudom a Kis-Tiszát!
Egy jó finomszerelékes feederhorgászatra készültem a kellemes időben, amihez egy 360-as Tubertini Reflex Medium-light feederbotot vittem magammal, benne a leglágyabb 3/4oz erősségű spiccel. Az orsóm Tubertini Vertigo 5500, amely rendkívül megbízható orsó és kiváló fékrendszerrel rendelkezik. Dobjára Tubertini Gorilla Feeder zsinórt csévéltem 0,16-os méretben, a megszokottnál véknyabb zsinórnak az az oka, hogy a pár fokos vízben csak a legfinomabb előkék és horgok jöhetnek szóba, amihez a főzsinórnak is igazodnia kell. Természetesen, hogy a dobások okozta terhelést is bírja, kötöttem dobóelőkét rá, méghozzá 0,25-ös Tatanka Evo Silver zsinórból. A vízpartra érkezvén körülbelül 40-45 méteres távolságban keszegfürdést lehetett látni, ezért ezt a távolságot választottam az árulkodó jelek miatt. A szerelékem többi eleme egy 30 grammos kisméretű EA feederkosárból, egy rövid 6-7 centi hosszú gubancgátló csőből, és egy kisméretű forgóból állt, amelybe erőgumit kötöttem. Ennek szerepe nagyon fontos a vékony előkék használata során, mert sokat segít abban, hogy ne szakadjon el az előkénk lépten-nyomon. Az erőgumi méretét is érdemes az előkéhez hangolni, így ebben az esetben a legvéknyabbat kötöttem fel. Az előkém ezúttal 0,085-ös Tubertini Next, amire egy kisméretű, 18-as Tubertini Serie 2 opaco típusú horgot kötöttem.
A télvíz idején a vékony előkéké és az aprócska horgoké a főszerep
A Serie 2 horog egy hosszúszárú, kerek öböllel rendelkező horog, amelynek kis méretei kifejezetten jól használhatóak a leheletfinom pecánál. Etetőanyagnak egy szokatlan párosítást hoztam magammal, amely már más alkalommal is meglepően jól muzsikált a jéghideg vízben. Ez a keverék 1 kg Serie Walter Racer Panettone Black és 1 kg Tubertini Gold Medal Black etetőanyagok keverékéből állt, kevéske Serie Walter Panettone Aktivátorral megspékelve. Az így kapott szénfekete etető különlegessége, hogy kissé sós a Gold Medal miatt, ami lehűlt vízben kifejezetten tetszik a halaknak. Ez a két kiló etetőanyag egy egész napos horgászatra is bőven elegendő mennyiség, ha valaki viszont csak pár órácskára megy ki, hogy felfrissüljön a vízparton, akkor véleményem szerint a fele is elegendő lehet ilyenkor.
Kifejezetten jól működő keverék, mely kissé sós ízű és kellemes panettone
aromájával jól csalogatja a pontyokat és kárászokat is.
Az ilyen hidegvizes horgászatok alkalmával nem kell sokat etetnünk és ez igaz az alapozásra is! Kettő-három dobásnyi színtiszta etetőanyag a kicsi kosarunkkal bőven elegendő kezdésnek. Szerintem sokkal nagyobb hiba ez esetben a túl sok etetőanyag bejuttatása, mint a kevésé, ha bedobtuk a sokat, akkor azt már kiszedni a vízből nem tudjuk, ezzel el is ronthattuk az aznapi pecánkat. A számításom, hogy a látott halak után eredtem, bejött, hiszen már az első dobás kapást eredményezett, sőt még a második-harmadik is! Az elkövetők pedig kisebb keszegek és egy termetes kárász volt, soha rosszabb kezdést januárban! A jó évkezdésen és a halfogás izgalmán felbuzdulva próbáltam gazdagabbá tenni az etetőkosaram tartalmát egy kevéske csontival és pinkivel. Kitartásomat nem igazán díjazták a halak, nem mondom, hogy nem fogtam, de csak hébe-hóba, viszont ami horogra akadt, az egytől-egyig ezüstkárász volt. Ekkor gondoltam egyet és az addigi csonti, vagy pinki horogcsalimat gilisztára cseréltem, a változtatás megdöbbentő volt.
Az év első pontyocskája! Bejött neki a kissé sós, panettonés etetőanyag!
A jéghideg vízben nyomkodjuk szét a kosárba szánt kukoricát és
válasszunk etetni is véknyabb gilisztákat, hogy ne etessük túl a halakat.
A kárászoknak nagyon bejött a giliszta, egészen pontosan a gilisztadarab, mert ugyanis olyan egy centi körüli darabkákat csipkedtem el és az került a kis horogra. Ezután a kosárba is tettem belőle, sőt még pár szem szétpasszírozott csemegekukoricát is, ezek egyébként általánosságban tetszenek a kárászoknak. Mondanom sem kell nagyon bejött nekik itt is, oly annyira hogy pár termetesebb kárász után az egyik kapásba beleállt a bot is! Elsőnek azt hittem, hogy ez lesz köztük a bandanagy, de nem, egy ponty volt az elkövető. Nem volt nagy küzdelem ezúttal, mert az éppen méret alatti pontyocska a hidegnek köszönhetően nem volt túlságosan erejében. De a ponty az januárban is ponty! Tényleg azt mondhatom, hogy szenzációs évkezdő horgászatba csöppentem bele, mert a 40-60 dekás kárászok közé sorra bejött egy pontyocska is, így végül ötöt sikerült horogra csalnom.
A kárászok nagyon kedvelik a gilisztát a horgon, nyáron mehet a horogra egy egész szál is,
ilyenkor inkább a kisebb darabka a megfelelő falat.
A kárászok voltak ezúttal a legaktívabbak, belőlük sikerült a legtöbbet zsákmányolnom.
A nap végére kellemesen elfáradtam, de a mosolyt a Kis-Tisza ráragasztotta az arcomra, hiszen nagyon jót horgásztam. A Tisza-tavat csak ajánlani tudom mindenkinek az év bármely szakában, azonban ha télvíz idején megy valaki oda horgászni, akkor a Panettone Black és a Gold Medal etetőanyagokat ne hagyja otthon. Nekem nagyon bevált!
